2017. január 2., hétfő

Helló 2017!

Mint minden évben, most is leülök picit átgondolni, leírni, hogy mit is szeretnék megvalósítani ebben az évben. Most picit könnyebb dolgom van, mert a gyerekek már nagyobbak és így talán nem lesz egy fél nap megírni a posztot, bár a szobájukból kiáramló csend is gyanús néha:)

Tavaly az volt a legfontosabb feladatom, hogy életben tartsam a Kedves Pöttyöst. Bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz fenntartani egy vállalkozást és arra sem számítottam, hogy ilyen sok mélypontom lesz 2016-ban. Bár a visszajelzések nagyon jók voltak, rengeteg kedvességet kaptunk Nórával (ő a kis kolleginám, akit a legjobb dolog volt a tavalyi évben), de a számok inkább mínuszban mentek és ha picit jobb is lett, akkor garantáltan jött egy csekkecske, hogy nehogy megnyugodjak egy percre sem. Aki azt mondja, hogy a pénz nem boldogít, azza szívesen cseréltem volna az elmúlt 1 évben, ugyanis az anyagi terhek engem rendkívűl megterhelnek lelkileg és sokszor éreztem úgy, hogy feladom, mert én ezt nem bírom tovább elviselni! Mivel én inkább művészlélek vagyok, mint kőkemény vállalkozó, így általában minden rossz hírre letargiával reagáltam és bevallom, december elején már én is elhittem, hogy ezt nem szabad így folytatni tovább! Ki is írtam, hogy lehet, bezárunk, de aztán arra jutottam, hogy ha bezárok, akkor minden befektetett idő, energia és pénz az ablakon kidobott pénz, ha kinyitok, akkor viszont lesz még rá esélyem, hogy sikeressé tegyem a Pöttyöst. Így pár nap múlva nyitok újra, de tele vagyok izgalommal, hogy vajon mennyire lesz most nehéz az év első fele?! Nagyon oda kell figyelnem a kiadásaimra, miközben ki kell találnom, hogy mivel bővítsem még a bolt kínálatát, ami bevonza majd a vevőket és ami nem jár nagy anyagi teherrel. Azt is elkell érnem, hogy a kávézó magától is működjön, ne csak úgy, ha bohóc orral parádézok, mert bár ez egy kultúr kávézó, sok programmal, de nem kell feltétlenül belehülyülnöm az állandó szervezésbe, a vendégeknek egy átlagos napon is be kell jönniük egy finom kávéra vagy süteményre. Egy idő után azt szeretném elérni, hogy több időt tölthessek a festésbe mélyedve, miközben a kávézóban élet van, hagzavarral. 
Ebben az évben többet fogok dolgozni és megpróbálok segítséget is kérni marketing területen, mert bár szeretek a saját fejem után menni, néha egy külső szemlélő egészen új ötleteket hozhat be, amelyek fejlesztőleg hathatnak. Az AgnesSdesign továbbra is kiemelt helyen van az életemben, így sokat fogok festeni azért, hogy egyre többen megismerjék az országban!
De ami a legfontosabb nekem, hogy mindenzt úgy szeretném elérni, hogy a családom csak annyira "lássa kárát", mint más dolgozó édesanyák esetében. Nekem a családom a legfontosabb és nincs az a munka, ami miatt hanyagolnám őket!!! A férjemmel és a nagyszülőkkel, barátokkal közösen már nagyon jól letudjuk koordinálni a hézköznapok rohanását, a hétvégékre meg továbbra is megpróbálok élményeket szervezni a gyerekeknek. Bár ez egy nagyon nehéz év volt, de minket nagyon összekovácsolt és azt hiszem sikerült családként úgy funkcionálnunk, ahol anya és apa ugyanannyi terhet cipel a vállán, miközben a gyerekeket két szülő neveli egyszerre. Az én férjem nagyon sokat megtett értünk és azt hiszem végre felnőtt, jó apja a lányoknak, ezért nagyon hálás vagyok neki! Költözni nagy valószínűséggel az idén sem fogunk sajnos, de a nagyszúlőknél valamilyen formában ott az udvar/kert élménye és persze az idén is lesz a folyóson mini-kertünk, mert továbbra is fontos, hogy megértsék a lányok, az étel milyen sok munka által kerül az asztalra. Már egyre önállóbbak, ami tágítja a lehetőségeinket velük, már élmény együtt moziba menni vagy beülni egy étterembe, így remélem a kamaszkor kitörése előtt még sok kellemes élményünk lesz együtt:)
És jöjjenek a tervek, amelyek vezérfonalai lesznek az évnek és segítenek majd, ha elakadnék.

Feladataim 2017-ben:

- az AgnesSdesign ismertebbé tétele országos szinten, mert bár egyre több a dekupázsos, én hiszek a munkám egyediségében és remélem a vevők is látják, hogy mennyi szeretettel készülnek a munkáim! Ezért indulni szeretnék pályázatokon, kooperálni másokkal, közös projekteket létrehozni, nyereményjátékokat indítani és ahol csak lehet, megjelenni a munkáimmal az online térben. 

- szeretném kiterjeszteni az online világomat és elérni, hogy a megrendeléseim felét már valami jóképű futárfiú vigye  házhoz:) Ezért többet foglalkozom majd a Meskán lévő boltommal, a blogjaimmal és egy idő után talán egy saját webáruházzal is vagy a bolthely.hu-n elindított kis boltocskával. Ostorozzatok majd nyugodtan a kérésekkel, állok elébe a feladatoknak!

- szeretnék kész termékek mellett alapanyagokat is forgalmazni, ezért biztosan keresni fogom majd a lehetőségeket, hogy találjak olyan asztalosokat, lézergravírozókat, akikkel közösen egyedi alapokat hozhatunk létre. Ez nem lesz könnyű feladat, de megpróbálom, hátha:)

- ebben az évben is célom bővíteni a kínálatomat és egyedi, szeretettel készült ajándékokat létrehozni.

- idén is nagy hangsúlyt fektetek majd az önfejlesztésre, ezért már most januárban megyek tanfolyamra, de persze én magam is tervezek workshopokat tartani, bár nem annyit, mint tavaly!

- 2016-ban a bútorfestés elég nagy szerepet kapott az életemben Katinak hála és emiatt is már érkezett is felkérés egy-két bútor átalakítására. Bár szerintem ez egy nehéz munka, de élvezem a kihívásokat és imádom, amikor már kész van egy-egy darab, de az biztos, hogy csak annyit vállalok, amennyi jól esik, mert ebben azért alaposan ki lehet merülni, főleg,  ha mellette még millió dolgod van...

- a Kedves Pöttyösnél el kell készítenem egy éves marketingtervet, mert sajnos még mindig vannak a városban olyanok, akik nem tudnak a kávézóról... Meg kell keresnem a helyi szállodákat, turista célpontokat is, mert látom, hogy a városunkban érkező embereknek mennyire tetszik a hely és milyen élmény számukra nálunk lenni.

- bővítenem kell a kínálatot, de előtte ki kell találnom, hogy mi lehet még az a plusz, ami miatt bejönnek hozzánk. Tudom, hogy ha lehetne nálunk enni, akkor nőne a forgalmam, de nekem ehhez se pénzem, se tudásom nincsen, így gondolkodom, közvéleménykutatok majd tovább, hogy milyen irányban fejlesszünk. 

- célom, hogy még több program legyen nálunk! Ennek érdekében én magam is szervezek majd jónéhányat, de szeretném, ha a Kedves Pöttyös családi/baráti/üzleti összejövetelek helyszíne lehetne, így ezt megfelelően kommunikálni kell majd, hogy tudjanak róla, nálunk van egy hangulatos kis kuckó a felső szinten, ahol órákat lehet úgy eltölteni, hogy észre sem veszed az idő múlását...

- nagyon fontos, hogy elérjem, hogy végre nekem is legyen fizetésem, miközben Nórával a jövőben is együtt dolgozhatunk! Ragaszkodom hozzá, mert nagyon jó ember, akiben megbízok és akivel jó együtt dolgozni, de ehhez az kell, hogy többen legyenek a kávézóba, több termék fogyjon!

- bár sem időm, se pénzem jótékonykodni, mégis szeretnék többet segíteni az embereknek, mert alapvetően Terézanyus vagyok, aki akkor boldog, ha mások is azok. Remélem megtalálom a módját, hogy segítsek ott, ahol kell és tudok majd egy kis boldogságot, kedvességet hozni  az emberek életlbe !

- az idén is célom a könyv írás, de mivel bőven lesz feladatom, erre kis esélyt látok, de azért nálam lesz a laptopom, hátha lesz idő néha egy-egy fejezetre:) 

- Magammal kapcsolatban célom, hogy mindig annyit és úgy csináljak, amitől még boldog vagyok és nem érzem tehernek! Nagyon fontos, hogy egészségesek maradjunk, ezért próbálkozom ennek a körülményeit megteremteni! Hedonista vagyok, ezért szeretnék sokat olvasni, írni, sütni-főzni, futni, angilul tanulni, a családommal/barátaimmal együtt lenni, kirándulni és óriási vágyam az idén külföldre is eljutni, mert abban még nem nagyon volt részem, pedig nagy vágyam utazni! Szeretném kizárni az életemből a rosszindulatú pletykákat és azokat, akik csak a bukásomra vágynak, mert ezek nagyon felzaklatnak:( Szerencsémre nagyon sok kedves, jó ember vesz körül és megpróbálok én is egy biztos kedves pont lenni az életükben! Remélem sikerül és azt is, hogy ez az év minden szempontból jobb lesz, mint az előző és sikerül a Kedves Pöttyöst és az AgnesSdesignt kitörölhetetlenül az emberek szívébe lopni! 
Szeretném, ha a kávézó egy nyűzsgő hellyé változhatna és azt is, hogy a termékeim fogyjanak a polcokról, miközben a lányaimnak is tudok majd jó anyukájuk lenni, a férjemnek jó felesége, a családomnak egy biztos támasz és a barátaimnak a vidám pillanatok okozója! 
Sok a feladat és a legnehezebb az önmagamban lévő csaták legyőzése lesz, de amíg van, aki fogja a kezem, addig nem lehet nagy baj:)

Tervezzetek ti, legyetek szabadabbak, boldogabbak, kedvesebbek ebben az évben, mert a csatákat csak szeretettel lehet legyőzni!!! Szeresd önmagad, szeress másokat és a ha jó dolgokra koncentrálsz, az életed is szebb lesz:)



2016. december 29., csütörtök

Vintage rózsás doboz



Ha nem sejtenétek már, ez a doboz is a Kati szépség szalonjába készült. Nem, nem ő az egyetlen megrendelőm szerencsére, csak valahogy ő mindig különleges darabokat kért tőlem, így ezen a pályázaton szívesebben indulok a neki készült munkákkal.
Ezt a nagyobb dobozt a hajcsavaróinak kérte, ami számomra elképzelhetetlen, mert az enyémek a szekrényben hevernek össze-vissza, de ő különleges szalonra vágyott, így kihoztam magamból a legtöbbet.
Először a doboz alját kentem le feketével, majd itt-ott repesztővel megbolondítottam. Száradás után az aljára a pentart dekor soft vintage rózsaszínje került, figyelve a repedésekre, felül pedig a fehér és a rózsaszín színek váltakoznak. A közepére rózsákat dekupázsoltam, az elejére pedig gessoval és stencillel szintén rózsa mintát tettem. Száradás után antik arany pasztával kihúztam az éleket, majd lakkoztam az egészet. Végül dekor matricákkal szépítettem tovább, hogy paszoljon a Gold hair stílusához. Nagyon szép dísze lett a szalonnak és igazán jól mutat a szintén általunk festett fésülködőasztalon.

Vintage bőrönd asztal



Bőrönd asztal? Mi van???

Mert az oké, hogy vintage, azt értitek. Meg külön-külön az asztal és a bőrönd is értelmezhető…
De mit jelentenek így együtt?
Bevallom, erre is Kati vett rá… Talált a neten egy képet, amin egy bőröndből készítettek asztal, így biztosítva a tárolás és újrahasznosítás lehetőségét. Szerette volna, de nem tudtuk, hogy mire lehetne használni, ezért kitaláltuk, hogy legyen majd ebben a gyerekeknek a színes ceruza, papírok stb.
Talált is egy szuper kis bőröndöt, meg egy embert, aki ebből 4 láb segítségével és egy fadeszkával asztalt készített, aztán kb. 1 hónapig nézegettem ezt a kis csodát!
Olyan szép színei voltak, ehhez sem mertem hozzá kezdeni természetesen. Gondoltam, majd biztos elrontom, nagy feladat ez, nem vagyok még kész, hogy ilyeneknek neki essek. Aztán a fésülködő asztalok, tükrök, kis szekrények festése után Kati már nagyon türelmetlen volt és egy adag somlóival próbált lekenyerezni, hogy essek már végre neki a munkának. És pont. Szóval bár a somlóit nem kívántam, nagy duzzogva neki estem ennek is.
Először Pentart alapozóval alapoztam fehérre a bőrönd tetejét, majd Pentart dekupázs ragasztóval felvittem a rizspapírt, aminek a széleit picit megtépegettem. Utána elkezdtem a country kékkel, fehérrel, szürkével szivacsecsetek segítségével összefesteni a széleket, színeket. Nem volt kis feladat, de amikor kész lett, üresnek éreztem. Közben Kati kitalálta, hogy a bőrönd alsó része igenisderögtön legyen fehér, így kellett számomra, hogy ez a szín visszaköszönjön, így stencilezni kezdtem az alapozó festékkel. Aztán az alját lekentem fehérre és dekuztam rá két rózsaszín rózsát, ami a szalonban több helyen is visszaköszön.  Amikor minden kész lett, akkor az arany antikoló pasztával áthúzogattam több helyen, Kati pedig a csatjait lefújta arany spray festékkel. A lábait ős festette és repesztette. Először Pantart barnával lekente, majd néhol átkente repesztővel, végül ment rá a country kék. Mikor minden kész volt, lelakkoztuk bútorlakkal és természetesen szerelmetesen csodáltuk és fotózgattuk.
Hát mit mondjak, jót tett neki a festés, nagyon csínos lett! Azóta is ott van a szalonban, tele ceruzákkal és papírokkal és akárhányszor bemegyek, mindig megsimogatom picit és köszönök neki, hisz „ő” is hozzájárult egy picit a személyiségem fejlődéséhez.
Azóta is hálás vagyok Katinak a feladatokért, amiket tőle kaptam, mert bár nem volt egyszerű, sokszor talán sok is volt, de a végeredmény mindig megdobogtatja a szívemet! Általa rengeteget fejlődtem és azt hiszem, ha legközelebb megbolondulok és elvállalok egy ilyen nagy munkát, azt csakis vele együtt dolgozva teszem meg, mert ő sokkal bátrabb nálam és nem hagyja, hogy visszatáncoljak, ha megijedek valamitől.
 Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.

A Gold Hair lépcső titka



A Gold hair lépcső titka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, szőke, fodrász hercegkisasszony, aki felkereste a Kedves Pöttyös festő boszit és megbízta azzal, hogy leendő szépség szalonját varázsolja vintage stílusú, lelket is szépítő csoda kastéllyá.
A kis boszi bátortalan volt, nem tudta, hogy mire lehet képes, de a fodrász hercegkisasszony addig-addig „cseszegette”, míg végül ecsetet ragadott és ketten neki vágtak a kalandnak, hogy a végére a környéken egyedülálló szalon születhessen. Készült ide egy csoda lépcső, amilyet nem látott míg a Világ és amire a kis boszi a legbüszkébb eddigi alkotómunkássága során, hisz sosem gondolta volna, hogy egyszer ismeretlen varázsszerekkel megküzdve,  képes lesz létre hozni egy szemet gyönyörködtető különlegességet.
A mesénkben Kati a fodrász, aki megkért, hogy segítsek neki bútorokat festeni, átalakítani, mert beleszeretett a Kedves Pöttyös Kézműves Kávézó hangulatába, ami az én kis világomat tükrözi, én pedig Ágica vagyok a Kedves Pöttyös festő boszi.
Számomra nagyon fontos az újrahasznosítás, ezért örültem a felkérésnek, hogy régi bútorokat varázsoljunk újjá, bár ebben az esetben a lépcső vadi új volt, külön ide készítették. Ezért sem akartam hozzányúlni, mert annyira szép volt natúran is, hogy egyszerűen féltem ecsettel hozzáérni! Már mindenkit megkértem, hogy győzzük meg Katit, hogy ne fessük, de nem lehetett meggyőzni! Egy borús hétfői napon kezdtük lekenni Bondex fehér festékkel, ami nagyon sűrű volt, nehéz volt vele dolgozni, lassan haladtunk. Közben én elkezdtem kísérletezni a waxával, hisz egyáltalán nem ismertem ezt a terméket, nem is tudtam hogy fogjak neki és mérges is voltam, hogy majd én rontom el ezt a szép asztalos munkát. Aztán két nap múlva megjelentem és neki estem a Bondex arany waxával és a Pentart antik- és sima arany pasztájával, mert az előbbi túl sötét volt, az utóbbiak pedig adtak egy kis játékosságot a fa erezetébe mélyedő színeknek. A sűrű paszták felviteléhez nagyfejű szivacsecsetet használtam, amivel csak húzogattam a lépcső erezetébe az anyagot, arra figyelve, hogy ne nyomjam el teljesen a fehér színt. Miközben én játszottam a színekkel és anyagokkal, Kati már a szalvétákat és stencileket nézegette, hogy a lépcső legyen még inkább különleges, egyedi! Én természetesen legalább százszor nemet mondtam a feladatra, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy fekszem a lépcsőn és dekupázsolok, stencilezek. A szalvétákat tudtam folytatólagosan tenni, Pentart dekuragasztót használva, a stencilezéshez pedig stencil ecsetet, erősebb, műanyag stencilt és antik arany pasztát használtam. Emiatt nagyon izgultam, mert ez a leggyengébb számom a porondon, de szerencsére ezzel a pasztával még nem hibáztam, mert jó sűrű!
A mai napig nem tudom, hogy hogy tudott rávenni erre a feladatra, de azt hiszem ez az a munkám, amire a legbüszkébb vagyok, hisz nem csak az eredmény lett lenyűgöző, de önmagamat is sikerül legyőzni festés közben. A végén a fodrász lányok (kiegészülve Mónikával) több rétegben lakkozták és Kati az általam üresen hagyott fokokat mégis inkább ledekupázsolta, stencilezte, így a munka 3 elvetemült nő közös munkájának eredménye lett!
Bevallom, úgy simán, natúr színben is szép volt. lakkozhattuk volna és még akkor is szép! De így, hogy minden bátorságunkat összeszedve lefestettük, egy nagyon különleges, egyedi és mesébe illő lépcsőt varázsoltunk egy vintage stílusú szépségszalonba!
3 hónapja csodálják a vendégek, de használatnak még nyoma sincs.
Az akkoriban utat törő Bondex termékek nálunk csillagos ötösre vizsgáztak, a pentárt pasztái pedig ismét bebizonyították, hogy mennyire feldobják az unalmas színeket. Büszke vagyok erre a munkámra, sokat fejlődtem általa.

 Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.









2016. július 19., kedd

Egy ütött-kopott szék új élete

Valami csoda folytán gép elé kerültem, így végre megírhatom Nektek, hogyan is készült el az a szék, amit kifejezetten azért festettem le, mert olyan sokan kérdeztetek a bútorfestésről.

Először is azzal kezdeném, hogy én nem vagyok profi bútorfestő és nem is tervezem, hogy a dekupázs világát lecseréljem, de amikor berendeztük a boltot és lefestettük a barátnőimmel azt a rengeteg bútort, akkor sikerült némi tapasztalatot szereznem a témában. Ráadásul sokan bejöttök és kérdezitek, hogyan fogjatok neki, ezért is akartam leírni, hogyan festek én.

A széket Bogitól "nyertem", vagyis ő nyerte meg annak a játéknak a eredményeként, hogy egy régi székét átalakítsak ezért a posztért, meg mert amúgy tök jó fej vagyok:)
Sokat kellett várnia, ugyanis még egy széket átfesteni sem két perc, így ki kellett várnom, hogy végre elég időm legyen rá. Aztán végre lett és pár óra alatt kész is lett ez az elegánsan bohém székecske.

Mit használtam?
- csiszoló papír 150, 120
- fatapasz
- Pentart sötétbarna akrill festék
- Pentart egykomponensű repesztő
- Pentart Dekor Soft Paint cappuchinó
- Pentart antik arany és umbra antikoló paszta
- Stamperia stencil
- Pentart dekupázs ragasztó


Először is: bár ezek az új festékek jól tapadnak, a csiszolás fontos, mert elő kell készíteni a felületet, hogy nehogy leperegjen a festék. Ezt a széket is rendesen át kellett csiszolni, mert a szabadban volt, már a korábbi lakk pergett le róla. Na, ez nem a legjobb móka, de megéri a fáradalmakat, az tuti:) Én kézzel csiszoltam, ha jól emlékszem 150-es csiszolópapírt használtam hozzá, ami kellően erős és kíméletes is volt egyszerre. Mivel volt rajta egy szakadás, azt fatapasszal töltöttem ki, majd csiszoltam azt is.

A csiszolást alapos portalanítás követi, majd lekentem egy réteg Pentart alapozó festékkel, barna színűre. Ez a visszacsiszolások miatt fontos, hisz ahol reped vagy csiszolom, ott ez az alapszín fog visszaköszönni. Nekem nagyon bejött ez a szín, de ha drámaibb hatást akarok, akkor a földbarnához nyúlok.

Száradás után tetszőleges részeken bekentem repesztővel, majd azt is hagytam megszáradni.
Ahogy elkészült, a közösen megbeszél színre kezdtem lekenni a széket. A Pentart dekor soft paint cappuchino szín mellett döntöttünk, mert az illet legjobban Bogiék színvilágához és mert olyan szép színe, hogy menten bele is szerettem ott helyben. Amúgy a boltban lévő bútorokat is ezzel kentük le, így már túl vagyok néhány liter dekor soft painten és azt kell mondanom, hogy nagyon jó festék! Jó a fedőképessége, kellően sűrű, szépek a színei, jól csiszolható, lakkozás után pedig tartós hatást érhetünk el és jól kombinálhatók egymással a különböző színekben lefestett darabok. És itt jegyezném meg, hogy nem szponzorál a pentart (pedig biztos nehezen viselném:), egyszerűen csak ezekkel a festékekkel szépen és biztonságosan tudok festeni, ezért nagyon megszerettem, meg persze a színei, az ára és a kreatív lehetőségei miatt....
Festékboltban vásárolt ecsetet használtam a festéshez, de nem volt a legjobb, mert folyton "vedlett", így nem győztem kiszedegetni a szőrszálakat a frissen festett felületről. Nagy élmény, mondhatom, főleg, mivel semmire nincs időm, de megoldottam, szóval üsse kavics! A repesztet részeken kicsit óvatosabban, csak egy irányba haladva festettem,  mert könnyen vissza lehet szedni a festéket. Szinte azonnal látszik, ahogy reped a felület és ez olyan széééééééééépppp!!! 

Aztán, ahogy megszáradt, visszacsiszolgattam az éleit, illetve, ahol gondoltam, majd jöhetettt a stencilezés... Erről nem készült fotó sajnos:( na, nem vagyok egy nagy stencil mester, de Bogi külön kérte ezt a pitypang mintát, amit amúgy én is nagyon imádok, így nagy bátran neki estem. Szerettem volna kicsit különlegesebb hatást elérni, ezért most nem akrill festéket használtam, hanem antik arany és umbra színű antikoló pasztákat. A sűrű stencilezős ecsetet belemártottam először az aranyba, majd a sötétbe, kicsit visszaszedtem belőle, majd apró mozdulatokkal elkezdtem a stencil részeit kitölteni. Izgultam, hogy milyen lesz, de végül nagyon megtetszett az eredmény, főként azért, mert ahogy ráesik a fény, ott csillog az arany paszta és ettől nagyon különleges lett!

Amikor ez is megszáradt (ennek hagytam egy napot, nehogy a lakkozásnál elkenődjön), jöhetett a lakkozás, de nem volt lakkom... Hát, a szegény ember vízzel főz, én meg szegény is vagyok, de legalább kreatív, így fogtam a jó kis deku ragasztómat, ami ugyebár lakk is egyben és két rétegben átkentem vele a felületet. Aki most jót röhög, hogy micsoda pazarlás volt ez, elárulom, hogy alig fogyott belőle és olyan szép selymesen fényes, ettől talán még elegánsabb lett a bútor, hogy nem bántam meg ezt a döntésem! Azóta a takarítás próbát is kiállta, mert volt rajta valami folt, amit letöröltem nedves ronggyal és semmi baja nem lett tőle!
Egyébként imádom, ahogy a lakk szinte átváltoztatja a festett felület színét!!! Kész csoda ez különösen a repedéseknél, mert ott nagyon erősen tudnak érvényesülni a valódi színek, így kb a felénél álljatok meg és nézzétek meg a lakkozott és nem lakkozott felület közti különbséget és csodáljátok! De aztán folytassátok is, mert lakkozni nagyon fontos!!!

Szóval kész lett a szék és én csak álltam és néztem és nem akartam visszaadni... Sajnos Boginak is tetszett, így menni fog majd, de szerintem fogom magam és ha lesz végre egy normális méretű hálónk, oda festek magamnak is egyet!

 És most nézzük, hogy miből lett a cserebogár...

ui. ha hibát észlelsz a bejegyzésben vagy szerinted az írója nem teljesen százas, az kizárólag Enriqe Iglesisas hibája, aki megbolondított a Bailandojával és írás közben salsa táncosnak (is) képzeltem magam... bakancslista: salsa tanfolyam!!!

Ui.: ja és kövessetek a facen, mert most is készül valami, amiről írni készülök:)
 Agness design fényképe.


Agness design fényképe.Agness design fényképe.
Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.

2016. április 14., csütörtök

AgnesSdesign programok a Kedves Pöttyösben

Mint sokan tudjátok, az idén is szervezem a kis műhely foglalkozásokat a Kedves Pöttyösben, ahol mindig tanulunk valami újat és mindig remek a hangulat!
Sueretettel várlak az idén is Benneteket!!!!











2016. január 1., péntek

Új évi összegző, célkitűző Pöttyös poszt

2016 lett... Mikor múlt el az elmúlt 34 év? Vagyis 22? Gyorsan repül az idő, érzem, tapasztalom, így évről-évre egyre több mindent szeretnék megélni, megvalósítani, mert továbbra is él bennem az a motiváció, hogy csak egy életünk van!
Nekem a tavalyi év, ami amúgy még szó szerint tegnap volt, de több szempontból is eredményesnek mondható szerencsére!

Bár az évet hivatalosan munkanélküliként kezdtem, drága keresztanyámat siratva, de tele célokkal és ambíciókkal! Bár sokat betegeskedtem a lelki terhek miatt, még sem lettem depressziós, hisz január 1-jén már meg érkezett az első rendelésem és ezt még számtalan követte. Már januárban eldöntöttem, hogy nem fogok munkát keresni, hanem inkább megvalósítom egy őrült álmomat és abból fogok megélni, amit szívvel lélekkel tudok végezni, a saját szabályaim szerint! Egy kézműves kávézót álmodtam meg, ahol kedvemre alkothatok, támogathatok más alkotókat és lelkeket ápolhatok friss, finom kávéval, süteményekkel és egy hangulatos kis kuckóval. Az első üzlethelyiséget legalább hatszor megnéztem, tárgyaltam, számoltam, de végül győzött a matek, így más helyiséget kellett találnom! Egészen váratlan intuicióból léptem át egy hűvös reggelen a boltocskám küszöbét és szinte azonnal tudtam, hogy mit is akarok! A tulaj néni nagyon jó fej, így 2-3 alkalom után el is döntöttem, hogy ez a nekem való hely! Közben kétszer is voltam a Fem3 Café műsorában, ami hihetetlen élmény volt és amit soha nem fogok elfelejteni!!! Dekupázsolgattam, tanfolyamra mentem, vásároztam (ezekre szívesen emlékszem, mert Gabival nagyon élveztük), ládikát újítottam egy gyönyörű kislánynak, tervezgettem és gondolatban készültem arra, hogy valami óriási dolog fog velem történni!
Matyó Húsvéton, szinte átfagyva, de boldogan Gubanc Gabival
Első alkalommal kavicsot festettem a TV-ben, ami hatalmas élmény volt

Hogy a történetünk ne legyen kerek, miután eladtuk az üzletrészünket a koktél bárból ami a férjem nagy szerelme volt, de a munkája miatt nem tudta folytatni, váratlanul őt is elküldték a munkahelyéről, így mindketten munka és bevétel nélkül maradtunk... Mondanom sem kell, nem voltunk boldogok, de szerencsére egy helyi vállalkozónál gyorsan talált új munkát és így velünk is több időt tölthetett, aminek megnőtt a jelentősége, miután belevágtunk a felújításokba!
Augusztusban festő partyt szerveztem, ahol néhány kedves, lelkes, imádnivaló barinőmmel minden bútort átfestettünk! Aztán megint pingáltam kicsit a lányom iskolájában, de szeptembertől végre megérkeztek a kivitelezők és egyre közelebb kerültem a Kedves Pöttyös megnyitójához! Bár viszonylag hamar, 2 hónap alatt elkészültünk mindennel, de nagyon fárasztó, idegileg, fizikailag és anyagilag is megterhelő időszak volt!!! Sem a kivitelezőkről, sem a hivatalos szervek követelményeiről most nem írnék, de sejthetitek, hogy tudnék mit:)

Október 19-én volt a megnyitó, ami életem egyik legszebb napja volt! Kinyitni egy megvalósult álom ajtaját, hatalmas élmény és egy igazi csoda, amit átélni elmondhatatlan élmény! A mai napig nem hiszem el, hogy ez az én ötletem, az én kávézóm, az általam kitalált világ, mert az egész annyira hihetetlen!

Tudjátok, nekem az élet nem osztott semmit ingyen, mindenért meg kellett dolgoznom és szenvednem, de ahelyett, hogy ebbe belesüppedtem volna, elkezdtem küzdeni egy olyan életért, amit élni szeretnék!!! Szerencsés természetem van, mert nem vagyok hajlandó sokáig szomorkodni, inkább nyelek egy nagyot és tovább lépek! és szerencsém van, mert amióta nem akarok megfelelni mások elvárásainak, egyre több olyan ember vesz körül, akiktől kapok, anélkül, hogy kérnék és így mindig kapok egy-egy megfontolandó mondatot, egy kellemes beszélgetést vagy egy nevetős félórát!
Sohasem éltem a gazdagok életét, nem is vágyom rá, de célom, hogy kertes házban nevelhessem végre a gyermekeimet, így mindent megteszek azért, hogy ez az álmom is megvalósulhasson!

A Kedves Pöttyös Kézműves Kávézó azt hiszem igazi kuriózum lett a környéken, talán még kis túlzással az országban is, ugyanis én azóta sem hallottam hasonló kezdeményezésről! Itt egy helyen van minden, ami szeretettel készül! A saját munkáimon túl még legalább 10 kézműves, termelő portékáit kínálom a kézzel festett, régi bútordarabokon. A kávét a Brando cégtől kapom, amiről csak jót tudok mondani, mert nagyon finom minden, amit csak kínálhatunk általuk! A szentistváni cukrászdával együttműködve házi jellegű kávé süteményeket kínálhatunk, amik nagyon finomak és sokakban elfeledett emlékeket idéznek! Itt van a műhelyem is, ami a legnagyobb áldás ebben a történetben, ugyanis az alkotás még mindig a legcsodálatosabb dolog az életemben a két kislányom mellett!fantasztikus érzés, hogy van egy külön asztalom, ahová akkor ülök le dolgozni, amikor csak akarok és ami mellől közvetlenül tudom felvenni a rendeléseket, miközben fizikailag is jelen vagyok a kávézóban! Már tartottam több foglalkozást is, a második héten például fél táborom volt gyerekeknek az őszi szünetre, ami életem egyik legnehezebb munkája volt...
Igazgatni egy kávézót és egy kézműves boltot, miközben rendeléseket gyártasz, árúkészletről is a két kezeddel gondoskodsz, foglalkozásokat tartasz, hivatalokba rohangálsz, boltba szaladsz, padlót mosol, miközben mindezek mellett még van két örök mozgó gyermeked is, hát mit mondjak, nem könnyű feladat! De őszinte leszek: ez életem legszuperebb állása!!! Van két alkalmazottam, akiket ösztönösen választottam ki és akik a legnagyobb segítőim a vállalkozásomban, de nem érzem, hogy a főnökük lennék, mert inkább olyan, mintha együtt dolgoznánk azon, hogy a Pöttyös sikeres lehessen!
Hiába dolgozom rengeteget, nem vagyok sem fáradt, sem feszült (az olaszos kilengéseimet nem számítva, amiből alig van csak napi 5-10:), imádok ott lenni! Egyszerűen boldoggá tesz a kávé főzés, a kiszolgálás, a rendezgetés, tervezgetés! Fantasztikus élmény, napi szinten figyelni az embereket, beszélgetni idegenekkel, leülni kávézni a barátaimmal, akikkel egyébként így sokkal többet tudunk találkozni és alkotni kedvem szerint! Itt minden az én elképzeléseim szerint alakult ki és látni, hogy ez mennyire boldoggá teszi az embereket, elmondhatatlanul jó érzés!!! Amikor csillogó szemmel belépnek a boltba a romantikus lelkű lányok, asszonyok, vagy itt forró csokiznak a kamasz korba lépő kislányok, az anya-lánya közös programok, a sokadik randik, az örök barátnők közös sütizése vagy az üzleti megbeszélések mind-mind előre visznek engem és megerősítenek, hogy nagy dolog, amit megalkottam! beképzeltnek tűnhetek (épp ma szidtam egy blogger lányt a barátnőmnek, hogy szerintem milyen öntelt, erre itt ömlengek én is), de tudom, hogy aki már volt nálunk, az megérti, hogy miért is vagyunk ilyen büszke! tudom, mert mondják, hogy másokat is inspirálok, hogy a bátorságommal arra ösztökélem őket is, hogy tegyenek az álmaikért és azt hiszem, ez nagyon nagy dolog egy ember életében, hogy másoknak segíthet!
Szóval, bár fizetésem nincs és sokáig még nem is lesz, én mégis elmondhatatlanul boldog és büszke vagyok és minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy a Kedves Pöttyös még sokáig ápolhassa a lelkeket, beleértve az enyémet is:)

A lányaim is imádják, sokat vannak ott velem és már ők is boltosok akarnak lenni! Imádom őket, bár igazi rosszcsontok, de nagyon okosak és elképzelhetetlenül rafináltak:)
Szóval a 2015-ös év nem volt egyszerű, de ha csak ez az egy évem lett volna az életemben, már megérte volna megszületnem...

Viszont az egyesületi elnökségemről le kell mondanom, mert a lelkiismeretem nem engedi, hogy folytassam a munkát, hisz erre már tényleg nem jut egy percem sem:( nagyon sajnálom, hisz 6 évem van benne, sok-sok programmal, rengeteg baráttal és boldog gyerekekkel, de többfelé már én sem szakadhatok... A TV-be is hívtak azóta háromszor is, de lemondtam, mert egyszerűen nem jutott rá időm! Szeretnék blogolni is gyakrabban, meg könyvet írni, meg... de egyenlőre az a legfontosabb, hogy a Pöttyöst sikerre vigyem!!!

Ezért...

Mivel a tavaly megírt céljaim nagy részét sikerült teljesítenem, így megfogadtam, hogy minden évebn fogok magam elé célokat kitűzni, hogy tudatosítsam magamban, mit is akarok elérni!

2016-ban a legfontosabb céljaim:

- egészségesnek lenni és legalább addig élni, hogy az unokáim esküvőjén táncolhassak, ezért el kell kezdenem mozogni valamit és oda kell figyelnem az étkezéseimre
- a gyermekeimnek legalább olyan jó anyukája szeretnék lenni, hogy legalább annyira szeressenek engem, mint én az enyémet és mi lányok, még jó sokáig legyün együtt ebben a 3 generációs történetben
- megőrizni a kedves Pöttyös eddig elért színvonalát és hónapról-hónapra azon dolgozni, hogy a régi és az új betérők is úgy érezzék, különleges helyen járnak
- nem kis célom, hogy országosan is ismerté tegyem a kis csodámat, ezért szeretnék bekerülni egy-két lakber magazinba, tervezek egy honlapot és nyereményjátékokat, hogy minél többen érezzék, szeretnének eljutni ide:)
- olyan programokat szeretnék, ami feltölti az embereket és élményként élik meg minden percét ezeknek
- jó lenne, ha a Pöttyös családi események helyszíne lehetne, mert fanatsztikus lehetne, ha a helyről valakinek eszébe juthatna az eljegyzése, a keresztelő vagy egy jól sikerült ballagás:)
- AgnesSdesign fronton nem szeretnék unatkozni, ezért remélem jó sok munkám lesz majd általatok:)
- remélem, hogy ez az év is megtartja a barátaimat és újakat is hoz, mert nagyon szeretem, hogy ilyen sokan vannak körülöttem:)
- tanulni fogok, elmerülök a dekupázs világában most már teljesen, mert a megszokott munkák mellett szeretnék új dolgokat is alkotni
- megkeresek "kollégákat", hogy még színesebb lehessen a boltom kínálata
- vettem egy laptopot, mert szeretnék több blogbejegyzést és olyan jó lenne végre megvalósítani az adventi kézműves mesekönyvet is!!!!
- és legvégül: időt adni magamnak, hogy éljem az életem és ne csak a munka éltessen...

Mára ennyi, de ígérem, jövök még:)

Itt követhettek még: https://www.facebook.com/agnessdesing/
 https://www.facebook.com/kedvespottyos/


Festő party

A lányom iskolájában az egyik szürke fal kapott végre barátságos színeket
Október 19. Végre nyitunk!!!!
A boltom bejárata... Hívogató, ugye?
A bolttér egy része, romantikusokra hangolva
Az őszi féltábor, benne a nagyobbik szőkeségemmel
Az első AgnesSdesign foglalkozás a Pöttyösben
Forró csoki és süti, amiket minden nap tesztelek:)
A "képfal" , tele a munkáimmal
Az Adventi koszorús foglalkozásból kettő is volt
Sajtkészítés is volt már nálunk, szuper volt nagyon!!!
Tortatálat is készítettünk már szervezett foglalkozás keretében és ez volt a kedvenc mintadarabom az idén
Családi fotózást is szerveztünk
Kádár Annamária és Lilla is kávézgattak már nálam, ami hatalmas érzelmi töltet volt számomra
Az első karácsony a Pöttyösben
Alkotok serényen, mert jó nekem és jó nektek is:)
Az utolsó foglalkozáson a Pötyiben együtt alkottunk a makrancos hölgyemmel