2018. január 9., kedd

Helló 2018!

Manapság nagyon ritkán írok blogot, de az év elején szeretek erre időt szánni, mert egyszerűen fontosnak tartom, hogy számot vessek magammal és ezzel talán inspiráljak másokat is erre, mert akár hisztitek akár nem, igenis ereje van a szavaknak! Írd le, mondd ki hangosan és kérésed meghallgattatik…
Pár éve kezdtem el leírni, hogy milyen célokat is tűzök ki magamnak az adott évre! Igyekszem olyanokat leírni, amikre van is esélyem, hogy megvalósítsam, tehát nem írok ilyeneket, hogy Brad Pittel, S-ses méretű ruhákban sétálgatok Kanadában és épp kiadták 3 könyvemet is, miközben  Malibun nézegetünk nyaralókat, mert hát tudjuk, hogy jobban szeretek enni, mint koplalni, így pedig a ruhaméret már nem lesz kisebb J  Inkább olyan célokat lövök be, ami könnyebbé teheti az életemet és lassú léptekben juttatnak el a legnagyobb céljaimig!  Amióta vállalkozó lettem, meg kellett tanulnom türelmesnek lenni és kivárni, mert hiába dolgozom halálra magam, a siker nem jön egyik-percről a másikra! (de kár) Tavalyi legfontosabb célom az volt, hogy megmentsem a Kedves Pöttyöst, amit már igencsak a bezárás ténye fenyegetett! Nagyon nehéz évem volt, nehezen indult, aztán meg annyi lett a munka, hogy gyakorlatilag kimerültem évvégére minden téren, de beigazolódott, hogy megéri tenni a céljainkért, mert eredményes évet zártam, nyugodtabban indult bizonyos szempontból az évem. Most újra itt a csúnya január, üres a bolt, megint izgulhatok, de hiszem és tudom, hogy az idén is ha beleadok mindent, akkor eljön majd az én-időm és talán egyszer majd az, amikor már nem kell mindig minden miatt aggódni/izgulni.
Az évet nagy elhatározásokkal kezdtem meg! Mivel a boltban számtalan munkám van és az otthoni feladatok nagy része is sokszor rám hárul, így úgy kellett döntenem, hogy az idén felárral vállalok egyedi megrendeléseket! Nem a legnyerőbb ötlet, hisz ezeket imádom a legjobban, de kétszer annyi idő/munka/stressz és néha pénz is egy-egy személyre szabott darabot összehozni, így már rég nem racionális ugyanannyiért adnom, mint a polcon lévőket. Nagyon nehéz két kiszolgálás között festeni (ezt a bejegyzést is órák alatt fogom összehozni) és igen nagy stressz, amikor valamit időre kell elkészítenem! De számomra tényleg ez az egyik legnagyobb örömforrás, ezért a jövőben mindent megfogok tenni azért, hogy ne kelljen lemondanom erről !

Ezért a legnagyobb célom ebben az évben azt elérni, hogy annyi vendégem legyen, hogy megengedhessem magamnak, hogy minden nap legyen valaki mellettem a pultban, hogy én az egyéb feladatokra tudjak koncentrálni! Tudom, ez mondjuk Pesten vagy Miskolcon nem is lenne kérdés, hisz a nagyvárosokban már megvan az a réteg, akinek igénye és ideje  van kávézókba járni, de nekem itt nagyon nehéz továbbra is, hisz városunkban már számtalan projekt fut a levegőben a turizmus megerősítésére, ezeknek évek alatt lesz csak eredménye, addig viszont nekem nagyon nehéz lesz kitartanom! Bár már egyre népszerűbbek vagyunk nagy örömömre, többet kell menedzselni a helyet, ezért…

Másik nagy célom, hogy tovább népszerűsítsem a Kedves Pöttyöst, hogy mondjuk Siófokról ide akarjanak jönni az emberek pihenniJ Mezőkövesden nagyon jók a lehetőségek a kikapcsolódásra és ez csak egyre jobb lesz, így remélem, hogy egyre többen akarnak majd ide jönni és persze kávézni/kézműves ajándékokat vásárolni a Kedves PöttyösbenJ

Az idén jó lenne technikailag is fejlődni picit… Igazi anti vagyok, a 10 éves lányom többet tud nálam, így rá kell feküdnöm a számítástechnikai újításokra és pl olyan bonyolult dolgokat megtanulni, mint képszerkesztés, facebook hirdetés, átutalás idegbaj nélkül és persze a filmek letöltése, hogy végre ne csak olyanokat nézzünk, ami tulajdonképpen csak a férjemnek érdekesJ

Jó lenne szebb fotókat posztolnom, mert tudom, hogy a körítés néha fontosabb, mint maga a tartalom! Látom, hogy a menő bloggerek egy reggeli kávéból készítenek magazinba illő képeket és kapják sorra a lájkokat! Pedig a lájkok szponzorokat hoznak, új munkákat, nagyobb projekteteket, így nekem is össze kellene szedni magam! Persze nekik lehet van idejük 1 teljes órát rászánni egyetlen képre, nekem nem nagyon, de azért igyekszem javítani a beállításokon!

Nagy szerelmem a lakberendezés és bár még nem érzem késznek magam, de az idén már legalább elméletben szeretnék picit elmélyedni a témában! Kislány korom óta a terek praktikus és szép elrendezése  a legkedveltebb tevékenységem, így pl.  amíg mások elbulizták a Diákhitelt, addig én, ami a tandíjamon felül maradt, azt kanapéra, lámpára, képekre költöttem és pakolgattam úgy, ahogy nekem tetszett. Most, hogy új házba költöztünk (az új az túlzás, van vagy 100 éves és nem is a miénk), két hónapja csak azon gondolkodom, hogy mit hová tegyek, hogy legyen egyedi és otthonos egyszerre és persze mindez úgy, hogy a család minden tagja jól érezze benne magát! Mivel már berendeztem egy Kedves Pöttyöst, segítettem a Goldhair egyedivé tételében, van némi tapasztalatom is, de ez még édes kevés ahhoz, hogy ezzel foglalkozhassak. El kell merülnöm az elméleti anyagokba, inspirálódnom kell és egyszer csak egy suliba is bemerek majd iratkozni!

De amíg ez megtörténik, addig még remélem lesz jó sok szülinapi zsúr/tábor/kézműves foglalkozás/workshop és egyéb rendezvény is a Kedves Pöttyösben, mert én nem csupán kézműves vagyok, de szervező is, imádom ezeket a munkákat, így keresni fogom a lehetőségeket! Szívesen működnék együtt másokkal is, így remélem lesz néhány megkeresésem is!

A pötyi blogját muszáj lesz fejlesztenem, teleírnom, de persze jó lenne néhány DIY projektről is beszámolni, de egyenlőre az írásra marad a legkevesebb időm, hisz ha itt végzek, akkor otthon folytatom a munkát… Jó lenne több én-idő ebben az évben, mert 2017 nagyon kimerített, rengeteget dolgoztam, próbáltam anyaként is helytállni, csak épp magamtól vontam meg szinte mindent! Egész évben 2 könyvet sikerült csak kiolvasnom!!! Tudom, másnak ennyit sem, de én imádok mások történeteibe belebújni, így tuti aktívabb könyvtárba járó leszek és kiolvasok egy csomó romantikus könyvet, addig sem gondolkodva, aggódva, stresszelve semmin!!!

Mivel most már van egy kis udvarunk, ahol kiélhetem magam, ezért tavasszal az a nagy terv, hogy a zsebkendőnyi területből kihozok valami praktikus, szép és hasznos területet! Mivel eddig is volt veteményesem a másodikon, ez most is lesz, csak végre az anyaföldön, hátha jobb termést eredményezve nekünk, de szeretnék ide is sok virágot ültetni, hogy kávézgatás közben legyen miben gyönyörködünk. Lesz majd kutyánk is, igazi vérebet nevelek majd belőle, mert szeretném, ha lenne a családban legalább egy valaki, aki hallgat rámJ persze ez nem így lesz, túl lágyszívű vagyok, de azért remélem jó fej lesz és illeni fog olaszos családunkba.

Az idén elkell engednem az egyik „gyermekem” kezét, ugyanis be kell látnom, hogy az egyesületemre már se időm, se energiám nem marad és sajnos a motivációm is oda lett úgy 3 évvel ezelőtt… Nekem ez egy nagyon fájdalmas döntés, hisz szuper volt a közösség vezetőjének/tagjának lenni és számtalan nagyszerű programot valósítottunk meg együtt, de amikor 7 napból néha összejön a 6 munkanap is, akkor az önkéntes munka a legutolsó feladat, ami az eszembe jut és nem is érzem, hogy hálás feladat lenne, mert ha a lelkem is kitettem, akkor sem sikerült néhány családnál többet aktivizálnunk. Sok szép emlék köt a kabócákhoz, azt hiszem életem végéig büszke leszek a létrehozására és az ott megvalósult programokra, de nem akarok csak névleg elnöke lenni valaminek... Ha már aktív tagja nem tudok lenni, akkor el kell engednem és még ha fájdalmas is, le kell zárnom életem eme csodálatos fejezetét...

Megfogadnám, hogy majd leadom a plusz 3 kilómat, többet főzök, egészségesebben táplálkozom, rendszeresen sportolok, kevesebbet fészbúkozok ésatöbbi, de inkább ezekben a pontokban csak igyekezni tudok, mert egyenlőre több terhet már nem bírok el, így pont ezekre nem igazán jut időm! De, ha megvalósul az első pontom (kívánságom), akkor többet fogok főzni, rendszeresen sportolok majd, egészségesebben táplálkozom, nem fészbúkozom többet, mint most és nyáron tuti jól mutatok majd a strandon, ahová legalább kétszer ki is fogok jutniJ

Jó lenne külföldre is eljutni, mert volt végre szerencsém belekóstolni a nem hazaiba és sajnos nagyon tetszett, amit láttam/tapasztaltam, még-még-még!!!!

Szeretnék többet otthon lenni és a lányaimra figyelni csak, hisz ők az értelmei mindennek, ezért a legfontosabb, hogy ez megvalósuljon. Minden más csak ajándék…

Kívánom magamnak, hogy legyünk mind egészségesek és csak annyi baj legyen, amit könnyű elviselni! Kívánom továbbá, hogy dolgozhassak annyit, amennyi csak jól esik, mert imádom a munkám, de kívánom, hogy legyen időm magamra és a családomra/barátaimra is bőven, mert nélkülük én sem lennék! Festeni, szervezni, berendezni, jót tenni, adni, szeretni, együttműködni, kedvesnek lenni, enni, napozni, nevetni, táncolni, utazni, főzni és fejlődni... Ennyi talán pont elég is lesz 2018-ra...

Te mit tervezel erre az évre? Van konkrét projekted vagy terveid? Ha nem is nagy dolgokat, de kisebb változásokat próbálj meg megtenni azért, hogy az életed teljesebb és boldogabb lehessen, hisz egy életünk van, ezt kell jól csinálni!!!!

Végül szeretném megosztani a Praktika Magazin Kreatív kedd sorozatában rólam szóló cikkét, ami tökéletes lezárása volt az előző évnek és kellő boldogságot és motivációt adott nekem erre az évre!

tt a KreatívKedd első alkotója: Árvai-Simonyi Ágnes. Fogadjátok szeretettel.
"Az első kérdésre a válaszom, hogy zokniból készítettem játékokat az első szülött lányomnak, aki nagy örömmel játszott ezekkel, bár a (nem létező) varró tehetségem megmutatta, hogy nem a tű lesz a fő eszköz a kezemben 
Második lányunk megszületése után kezdtem el dekupázsolni és elég hamar eljutottam oda, hogy eladásra kezdtem el dolgozni és létrehoztam az AgnesSdesign oldalamat a facebookon. Tápszeres dobozokból kezdtem el sütis dobozokat készíteni, ezt követték a kaspók, majd az ékszeresek, kulcsosok. A gyed idő alatt teljesen beleszerettem ebbe a technikába, de a megélhetéshez ez kevés lett volna, így visszamentem a munkahelyemre dolgozni! Sajnos ott már nem volt szükség a munkámra, ezért karácsony előtt az utcára tettek és nekem ki kellett találni, hogy merre tovább! Nehéz időszak volt, hisz két kisgyermek mellett nem szerettem volna máshol munkát vállalni, vállalkozónak viszont nem tudtam magam elképzelni, mert nem hittem magamban. Aztán hosszas dilemma után végül a nehezebbik utat választottam és megnyitottam Mezőkövesden a Kedves Pöttyös Kézműves Kávézót! Itt belekóstoltam a bútorfestés és lakberendezés csodálatos világába is, hisz minden az én ötleteim alapján, sok-sok, soha meg nem hálálható baráti és családi segítséggel jött létre!
Ehhez hasonló bolttal nem találkoztam azelőtt és a vendégeinknek is nagyon tetszik egyedisége! Ez nem csupán egy vintage stílusú kávézó, hanem egy kézműves termékeket árusító bolt, nagymama receptjei alapján készült sütemények lelőhelye, műhely, ahol az általam készült ajándéktárgyak készülnek nagy szeretettel, gyermek programok helyszíne és közösségi tér, ahol helye van a szülinapi zsúroknak, előadásoknak, kis koncerteknek, összejöveteleknek. Bár szépen hangzik, mégis nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis nagyon lassan indult be a bolt, hisz városunkban nem alakult ki a kávézóba járás kultúrája, mindenki rohant a dolgára. Egy évvel ezelőtt még a bezárás lehetősége is felmerült, de nem bírtam megtenni, így ebben az évben még többet dolgoztam, új utakat kerestem, programokat szerveztem, mert hiszem, hogy ez a hely kell a városunkba, kell az embereknek! Látom, ahogy a rohanásból betérő emberek megállnak megcsodálni a tésztaszűrőből készült lámpát, ráismernek a nagymamájuk szekrényére és elcsodálkoznak, amikor megtudják, hogy nálunk minden kézzel készült! Most már közel 10 kézműves vállalkozás termékei találhatóak meg nálam, többségük helyi lakos, egyedi, minőségi kínálattal! Nem szerettem volna sznob helyet, hisz ilyen közegben én sem érzem jól magam, ezért mindent úgy alakítottam ki, hogy a kényelmet, otthonosságot, kedvességet sugalljon! Szerencsém van olyan tekintetben, sikerült olyan partnereket találnom, aki hittek bennem még akkor is, amikor én magam feladtam volna! A családom és a barátaim támogatása nélkül sehol nem lennék, de látom, hogy számukra is öröm a Pötyiben lenni, ahol kikapcsolódhatnak!
Az AgnesSdesign már lassan 5 éve működik és még mindig nagy szeretettel alkotok! Számomra ez nem munka, hanem terápia, öröm- és energiaforrás, egy csoda, amiben minden nap élhetek! A festés, dekupázs, antikolás által olyan dolgokat készíthetek, amit örömmel adok át!
A Kedves Pöttyös új embert formált belőlem, erősebb és céltudatosabb lettem és általa bebizonyosodhat, hogy a kemény munkának van igazi eredménye! Soha sehol nem kaptam ennyi jó szót és kedvességet és csak remélni tudom, hogy a vendégeink érzik, hogy minden nap teszünk azért a kolléganőmmel, Nórával, hogy jól érezzék magukat nálunk!
A nyitás óta a lakberendezés is felkerült a bakancslistámra és lehetőségem is volt a szomszédos vintage stílusú szépségszalon kialakításában részt venni, illetve jelenleg bérelt házunk átváltoztatásán dolgozom, ahová nem rég költöztünk.
Most a nagy karácsonyi hajtásban, ahol a festés/kiszolgálás (mert két kávéfőzés között készülnek a termékeim a pult végében) mellett még gyerekeknek is tartok foglalkozásokat, akkor amikor olyan fáradt vagyok már, hogy a legnagyobb vágyam a délig alvás, még akkor is azt érzem, hogy ez a legjobb dolog a családomon és gyermekeimen kívül, ami történhetett velem! Nem hittem magamban, de az élet rákényszerített, hogy küzdjek, mert az álmokért megéri küzdeni! Létrehozhattam egy olyan helyet, ahol az ember lelke megpihenhet és ez nagyon fontos a mai Világban!"


 Praktika magazin fényképe.

2017. január 2., hétfő

Helló 2017!

Mint minden évben, most is leülök picit átgondolni, leírni, hogy mit is szeretnék megvalósítani ebben az évben. Most picit könnyebb dolgom van, mert a gyerekek már nagyobbak és így talán nem lesz egy fél nap megírni a posztot, bár a szobájukból kiáramló csend is gyanús néha:)

Tavaly az volt a legfontosabb feladatom, hogy életben tartsam a Kedves Pöttyöst. Bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz fenntartani egy vállalkozást és arra sem számítottam, hogy ilyen sok mélypontom lesz 2016-ban. Bár a visszajelzések nagyon jók voltak, rengeteg kedvességet kaptunk Nórával (ő a kis kolleginám, akit a legjobb dolog volt a tavalyi évben), de a számok inkább mínuszban mentek és ha picit jobb is lett, akkor garantáltan jött egy csekkecske, hogy nehogy megnyugodjak egy percre sem. Aki azt mondja, hogy a pénz nem boldogít, azza szívesen cseréltem volna az elmúlt 1 évben, ugyanis az anyagi terhek engem rendkívűl megterhelnek lelkileg és sokszor éreztem úgy, hogy feladom, mert én ezt nem bírom tovább elviselni! Mivel én inkább művészlélek vagyok, mint kőkemény vállalkozó, így általában minden rossz hírre letargiával reagáltam és bevallom, december elején már én is elhittem, hogy ezt nem szabad így folytatni tovább! Ki is írtam, hogy lehet, bezárunk, de aztán arra jutottam, hogy ha bezárok, akkor minden befektetett idő, energia és pénz az ablakon kidobott pénz, ha kinyitok, akkor viszont lesz még rá esélyem, hogy sikeressé tegyem a Pöttyöst. Így pár nap múlva nyitok újra, de tele vagyok izgalommal, hogy vajon mennyire lesz most nehéz az év első fele?! Nagyon oda kell figyelnem a kiadásaimra, miközben ki kell találnom, hogy mivel bővítsem még a bolt kínálatát, ami bevonza majd a vevőket és ami nem jár nagy anyagi teherrel. Azt is elkell érnem, hogy a kávézó magától is működjön, ne csak úgy, ha bohóc orral parádézok, mert bár ez egy kultúr kávézó, sok programmal, de nem kell feltétlenül belehülyülnöm az állandó szervezésbe, a vendégeknek egy átlagos napon is be kell jönniük egy finom kávéra vagy süteményre. Egy idő után azt szeretném elérni, hogy több időt tölthessek a festésbe mélyedve, miközben a kávézóban élet van, hagzavarral. 
Ebben az évben többet fogok dolgozni és megpróbálok segítséget is kérni marketing területen, mert bár szeretek a saját fejem után menni, néha egy külső szemlélő egészen új ötleteket hozhat be, amelyek fejlesztőleg hathatnak. Az AgnesSdesign továbbra is kiemelt helyen van az életemben, így sokat fogok festeni azért, hogy egyre többen megismerjék az országban!
De ami a legfontosabb nekem, hogy mindenzt úgy szeretném elérni, hogy a családom csak annyira "lássa kárát", mint más dolgozó édesanyák esetében. Nekem a családom a legfontosabb és nincs az a munka, ami miatt hanyagolnám őket!!! A férjemmel és a nagyszülőkkel, barátokkal közösen már nagyon jól letudjuk koordinálni a hézköznapok rohanását, a hétvégékre meg továbbra is megpróbálok élményeket szervezni a gyerekeknek. Bár ez egy nagyon nehéz év volt, de minket nagyon összekovácsolt és azt hiszem sikerült családként úgy funkcionálnunk, ahol anya és apa ugyanannyi terhet cipel a vállán, miközben a gyerekeket két szülő neveli egyszerre. Az én férjem nagyon sokat megtett értünk és azt hiszem végre felnőtt, jó apja a lányoknak, ezért nagyon hálás vagyok neki! Költözni nagy valószínűséggel az idén sem fogunk sajnos, de a nagyszúlőknél valamilyen formában ott az udvar/kert élménye és persze az idén is lesz a folyóson mini-kertünk, mert továbbra is fontos, hogy megértsék a lányok, az étel milyen sok munka által kerül az asztalra. Már egyre önállóbbak, ami tágítja a lehetőségeinket velük, már élmény együtt moziba menni vagy beülni egy étterembe, így remélem a kamaszkor kitörése előtt még sok kellemes élményünk lesz együtt:)
És jöjjenek a tervek, amelyek vezérfonalai lesznek az évnek és segítenek majd, ha elakadnék.

Feladataim 2017-ben:

- az AgnesSdesign ismertebbé tétele országos szinten, mert bár egyre több a dekupázsos, én hiszek a munkám egyediségében és remélem a vevők is látják, hogy mennyi szeretettel készülnek a munkáim! Ezért indulni szeretnék pályázatokon, kooperálni másokkal, közös projekteket létrehozni, nyereményjátékokat indítani és ahol csak lehet, megjelenni a munkáimmal az online térben. 

- szeretném kiterjeszteni az online világomat és elérni, hogy a megrendeléseim felét már valami jóképű futárfiú vigye  házhoz:) Ezért többet foglalkozom majd a Meskán lévő boltommal, a blogjaimmal és egy idő után talán egy saját webáruházzal is vagy a bolthely.hu-n elindított kis boltocskával. Ostorozzatok majd nyugodtan a kérésekkel, állok elébe a feladatoknak!

- szeretnék kész termékek mellett alapanyagokat is forgalmazni, ezért biztosan keresni fogom majd a lehetőségeket, hogy találjak olyan asztalosokat, lézergravírozókat, akikkel közösen egyedi alapokat hozhatunk létre. Ez nem lesz könnyű feladat, de megpróbálom, hátha:)

- ebben az évben is célom bővíteni a kínálatomat és egyedi, szeretettel készült ajándékokat létrehozni.

- idén is nagy hangsúlyt fektetek majd az önfejlesztésre, ezért már most januárban megyek tanfolyamra, de persze én magam is tervezek workshopokat tartani, bár nem annyit, mint tavaly!

- 2016-ban a bútorfestés elég nagy szerepet kapott az életemben Katinak hála és emiatt is már érkezett is felkérés egy-két bútor átalakítására. Bár szerintem ez egy nehéz munka, de élvezem a kihívásokat és imádom, amikor már kész van egy-egy darab, de az biztos, hogy csak annyit vállalok, amennyi jól esik, mert ebben azért alaposan ki lehet merülni, főleg,  ha mellette még millió dolgod van...

- a Kedves Pöttyösnél el kell készítenem egy éves marketingtervet, mert sajnos még mindig vannak a városban olyanok, akik nem tudnak a kávézóról... Meg kell keresnem a helyi szállodákat, turista célpontokat is, mert látom, hogy a városunkban érkező embereknek mennyire tetszik a hely és milyen élmény számukra nálunk lenni.

- bővítenem kell a kínálatot, de előtte ki kell találnom, hogy mi lehet még az a plusz, ami miatt bejönnek hozzánk. Tudom, hogy ha lehetne nálunk enni, akkor nőne a forgalmam, de nekem ehhez se pénzem, se tudásom nincsen, így gondolkodom, közvéleménykutatok majd tovább, hogy milyen irányban fejlesszünk. 

- célom, hogy még több program legyen nálunk! Ennek érdekében én magam is szervezek majd jónéhányat, de szeretném, ha a Kedves Pöttyös családi/baráti/üzleti összejövetelek helyszíne lehetne, így ezt megfelelően kommunikálni kell majd, hogy tudjanak róla, nálunk van egy hangulatos kis kuckó a felső szinten, ahol órákat lehet úgy eltölteni, hogy észre sem veszed az idő múlását...

- nagyon fontos, hogy elérjem, hogy végre nekem is legyen fizetésem, miközben Nórával a jövőben is együtt dolgozhatunk! Ragaszkodom hozzá, mert nagyon jó ember, akiben megbízok és akivel jó együtt dolgozni, de ehhez az kell, hogy többen legyenek a kávézóba, több termék fogyjon!

- bár sem időm, se pénzem jótékonykodni, mégis szeretnék többet segíteni az embereknek, mert alapvetően Terézanyus vagyok, aki akkor boldog, ha mások is azok. Remélem megtalálom a módját, hogy segítsek ott, ahol kell és tudok majd egy kis boldogságot, kedvességet hozni  az emberek életlbe !

- az idén is célom a könyv írás, de mivel bőven lesz feladatom, erre kis esélyt látok, de azért nálam lesz a laptopom, hátha lesz idő néha egy-egy fejezetre:) 

- Magammal kapcsolatban célom, hogy mindig annyit és úgy csináljak, amitől még boldog vagyok és nem érzem tehernek! Nagyon fontos, hogy egészségesek maradjunk, ezért próbálkozom ennek a körülményeit megteremteni! Hedonista vagyok, ezért szeretnék sokat olvasni, írni, sütni-főzni, futni, angilul tanulni, a családommal/barátaimmal együtt lenni, kirándulni és óriási vágyam az idén külföldre is eljutni, mert abban még nem nagyon volt részem, pedig nagy vágyam utazni! Szeretném kizárni az életemből a rosszindulatú pletykákat és azokat, akik csak a bukásomra vágynak, mert ezek nagyon felzaklatnak:( Szerencsémre nagyon sok kedves, jó ember vesz körül és megpróbálok én is egy biztos kedves pont lenni az életükben! Remélem sikerül és azt is, hogy ez az év minden szempontból jobb lesz, mint az előző és sikerül a Kedves Pöttyöst és az AgnesSdesignt kitörölhetetlenül az emberek szívébe lopni! 
Szeretném, ha a kávézó egy nyűzsgő hellyé változhatna és azt is, hogy a termékeim fogyjanak a polcokról, miközben a lányaimnak is tudok majd jó anyukájuk lenni, a férjemnek jó felesége, a családomnak egy biztos támasz és a barátaimnak a vidám pillanatok okozója! 
Sok a feladat és a legnehezebb az önmagamban lévő csaták legyőzése lesz, de amíg van, aki fogja a kezem, addig nem lehet nagy baj:)

Tervezzetek ti, legyetek szabadabbak, boldogabbak, kedvesebbek ebben az évben, mert a csatákat csak szeretettel lehet legyőzni!!! Szeresd önmagad, szeress másokat és a ha jó dolgokra koncentrálsz, az életed is szebb lesz:)



2016. december 29., csütörtök

Vintage rózsás doboz



Ha nem sejtenétek már, ez a doboz is a Kati szépség szalonjába készült. Nem, nem ő az egyetlen megrendelőm szerencsére, csak valahogy ő mindig különleges darabokat kért tőlem, így ezen a pályázaton szívesebben indulok a neki készült munkákkal.
Ezt a nagyobb dobozt a hajcsavaróinak kérte, ami számomra elképzelhetetlen, mert az enyémek a szekrényben hevernek össze-vissza, de ő különleges szalonra vágyott, így kihoztam magamból a legtöbbet.
Először a doboz alját kentem le feketével, majd itt-ott repesztővel megbolondítottam. Száradás után az aljára a pentart dekor soft vintage rózsaszínje került, figyelve a repedésekre, felül pedig a fehér és a rózsaszín színek váltakoznak. A közepére rózsákat dekupázsoltam, az elejére pedig gessoval és stencillel szintén rózsa mintát tettem. Száradás után antik arany pasztával kihúztam az éleket, majd lakkoztam az egészet. Végül dekor matricákkal szépítettem tovább, hogy paszoljon a Gold hair stílusához. Nagyon szép dísze lett a szalonnak és igazán jól mutat a szintén általunk festett fésülködőasztalon.

Vintage bőrönd asztal



Bőrönd asztal? Mi van???

Mert az oké, hogy vintage, azt értitek. Meg külön-külön az asztal és a bőrönd is értelmezhető…
De mit jelentenek így együtt?
Bevallom, erre is Kati vett rá… Talált a neten egy képet, amin egy bőröndből készítettek asztal, így biztosítva a tárolás és újrahasznosítás lehetőségét. Szerette volna, de nem tudtuk, hogy mire lehetne használni, ezért kitaláltuk, hogy legyen majd ebben a gyerekeknek a színes ceruza, papírok stb.
Talált is egy szuper kis bőröndöt, meg egy embert, aki ebből 4 láb segítségével és egy fadeszkával asztalt készített, aztán kb. 1 hónapig nézegettem ezt a kis csodát!
Olyan szép színei voltak, ehhez sem mertem hozzá kezdeni természetesen. Gondoltam, majd biztos elrontom, nagy feladat ez, nem vagyok még kész, hogy ilyeneknek neki essek. Aztán a fésülködő asztalok, tükrök, kis szekrények festése után Kati már nagyon türelmetlen volt és egy adag somlóival próbált lekenyerezni, hogy essek már végre neki a munkának. És pont. Szóval bár a somlóit nem kívántam, nagy duzzogva neki estem ennek is.
Először Pentart alapozóval alapoztam fehérre a bőrönd tetejét, majd Pentart dekupázs ragasztóval felvittem a rizspapírt, aminek a széleit picit megtépegettem. Utána elkezdtem a country kékkel, fehérrel, szürkével szivacsecsetek segítségével összefesteni a széleket, színeket. Nem volt kis feladat, de amikor kész lett, üresnek éreztem. Közben Kati kitalálta, hogy a bőrönd alsó része igenisderögtön legyen fehér, így kellett számomra, hogy ez a szín visszaköszönjön, így stencilezni kezdtem az alapozó festékkel. Aztán az alját lekentem fehérre és dekuztam rá két rózsaszín rózsát, ami a szalonban több helyen is visszaköszön.  Amikor minden kész lett, akkor az arany antikoló pasztával áthúzogattam több helyen, Kati pedig a csatjait lefújta arany spray festékkel. A lábait ős festette és repesztette. Először Pantart barnával lekente, majd néhol átkente repesztővel, végül ment rá a country kék. Mikor minden kész volt, lelakkoztuk bútorlakkal és természetesen szerelmetesen csodáltuk és fotózgattuk.
Hát mit mondjak, jót tett neki a festés, nagyon csínos lett! Azóta is ott van a szalonban, tele ceruzákkal és papírokkal és akárhányszor bemegyek, mindig megsimogatom picit és köszönök neki, hisz „ő” is hozzájárult egy picit a személyiségem fejlődéséhez.
Azóta is hálás vagyok Katinak a feladatokért, amiket tőle kaptam, mert bár nem volt egyszerű, sokszor talán sok is volt, de a végeredmény mindig megdobogtatja a szívemet! Általa rengeteget fejlődtem és azt hiszem, ha legközelebb megbolondulok és elvállalok egy ilyen nagy munkát, azt csakis vele együtt dolgozva teszem meg, mert ő sokkal bátrabb nálam és nem hagyja, hogy visszatáncoljak, ha megijedek valamitől.
 Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.

A Gold Hair lépcső titka



A Gold hair lépcső titka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, szőke, fodrász hercegkisasszony, aki felkereste a Kedves Pöttyös festő boszit és megbízta azzal, hogy leendő szépség szalonját varázsolja vintage stílusú, lelket is szépítő csoda kastéllyá.
A kis boszi bátortalan volt, nem tudta, hogy mire lehet képes, de a fodrász hercegkisasszony addig-addig „cseszegette”, míg végül ecsetet ragadott és ketten neki vágtak a kalandnak, hogy a végére a környéken egyedülálló szalon születhessen. Készült ide egy csoda lépcső, amilyet nem látott míg a Világ és amire a kis boszi a legbüszkébb eddigi alkotómunkássága során, hisz sosem gondolta volna, hogy egyszer ismeretlen varázsszerekkel megküzdve,  képes lesz létre hozni egy szemet gyönyörködtető különlegességet.
A mesénkben Kati a fodrász, aki megkért, hogy segítsek neki bútorokat festeni, átalakítani, mert beleszeretett a Kedves Pöttyös Kézműves Kávézó hangulatába, ami az én kis világomat tükrözi, én pedig Ágica vagyok a Kedves Pöttyös festő boszi.
Számomra nagyon fontos az újrahasznosítás, ezért örültem a felkérésnek, hogy régi bútorokat varázsoljunk újjá, bár ebben az esetben a lépcső vadi új volt, külön ide készítették. Ezért sem akartam hozzányúlni, mert annyira szép volt natúran is, hogy egyszerűen féltem ecsettel hozzáérni! Már mindenkit megkértem, hogy győzzük meg Katit, hogy ne fessük, de nem lehetett meggyőzni! Egy borús hétfői napon kezdtük lekenni Bondex fehér festékkel, ami nagyon sűrű volt, nehéz volt vele dolgozni, lassan haladtunk. Közben én elkezdtem kísérletezni a waxával, hisz egyáltalán nem ismertem ezt a terméket, nem is tudtam hogy fogjak neki és mérges is voltam, hogy majd én rontom el ezt a szép asztalos munkát. Aztán két nap múlva megjelentem és neki estem a Bondex arany waxával és a Pentart antik- és sima arany pasztájával, mert az előbbi túl sötét volt, az utóbbiak pedig adtak egy kis játékosságot a fa erezetébe mélyedő színeknek. A sűrű paszták felviteléhez nagyfejű szivacsecsetet használtam, amivel csak húzogattam a lépcső erezetébe az anyagot, arra figyelve, hogy ne nyomjam el teljesen a fehér színt. Miközben én játszottam a színekkel és anyagokkal, Kati már a szalvétákat és stencileket nézegette, hogy a lépcső legyen még inkább különleges, egyedi! Én természetesen legalább százszor nemet mondtam a feladatra, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy fekszem a lépcsőn és dekupázsolok, stencilezek. A szalvétákat tudtam folytatólagosan tenni, Pentart dekuragasztót használva, a stencilezéshez pedig stencil ecsetet, erősebb, műanyag stencilt és antik arany pasztát használtam. Emiatt nagyon izgultam, mert ez a leggyengébb számom a porondon, de szerencsére ezzel a pasztával még nem hibáztam, mert jó sűrű!
A mai napig nem tudom, hogy hogy tudott rávenni erre a feladatra, de azt hiszem ez az a munkám, amire a legbüszkébb vagyok, hisz nem csak az eredmény lett lenyűgöző, de önmagamat is sikerül legyőzni festés közben. A végén a fodrász lányok (kiegészülve Mónikával) több rétegben lakkozták és Kati az általam üresen hagyott fokokat mégis inkább ledekupázsolta, stencilezte, így a munka 3 elvetemült nő közös munkájának eredménye lett!
Bevallom, úgy simán, natúr színben is szép volt. lakkozhattuk volna és még akkor is szép! De így, hogy minden bátorságunkat összeszedve lefestettük, egy nagyon különleges, egyedi és mesébe illő lépcsőt varázsoltunk egy vintage stílusú szépségszalonba!
3 hónapja csodálják a vendégek, de használatnak még nyoma sincs.
Az akkoriban utat törő Bondex termékek nálunk csillagos ötösre vizsgáztak, a pentárt pasztái pedig ismét bebizonyították, hogy mennyire feldobják az unalmas színeket. Büszke vagyok erre a munkámra, sokat fejlődtem általa.

 Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.Agness design fényképe.