2015. február 16., hétfő

Verandáztunk

Hogy mi az a Veranda? Na, nem az, ami a nagyanyáink háza előtt volt, hanem egy új és fantasztikus kezdeményezésre, amit Pintér Betti, a Sylk by Bett ( https://www.facebook.com/silkbybett?pnref=lhc) művészi selyem festője, a debreceni Kredenc mintájára indított el Egerben! A vásár lényege, hogy minden hónapban mi, környékbeli lelkes kézműves kipakolunk a kis portékáinkkal és megmutatjuk, hogy milyenek is a kézműves munkák "élőben". 
Nagy izgalommal és sok-sok munkával készültem! Bugaccal és Gubanccal készültünk, de Tündi fia lebetegedett, így Gubanc Gabival és az ékszereivel együtt érkeztünk! Én egész héten szinte csak azzal foglalkoztam, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű árút vigyek magammal. Péntek estére már borzalmasan fáradt voltam, mert közben volt egy foglalkozásom másodikosoknak, illetve egy WorkShopom is (mert nem gondoltam át, hogy azért mégsem olyan jó ötlet mindent egy hétre bezsúfolni). Péntek este kilencre végre rend lett az asztalon és a környékén (ahol konkrétan balett táncosként kellett közlekedni) és még ki is porszívóztam, mert amúgy nem aludtam volna nyugodtan:) 
Gabi apukája vitt be minket Egerbe, ahol jó helyet kaptunk Bettitől:) Sok idő volt, mire minden be lett árazva és olyan lett az elrendezés, amit elképzeltem, de a végén nagyon elégedett voltam az eredménnyel! Már a kipakolásnál eladtam egy ajtódíszt, aminek nagyon örültem, ugyanis az esélytelenek nyugalmával érkeztem! Mivel ez volt az első ilyen vásár, eléggé hátulra is kerültünk, meg aztán nincsenek túl jó vásáros tapasztalataim, ezért úgy érkeztem, hogy kipakolok, bemutatkozom és lesz, ami lesz! 
Na, aztán hosszú órákig nem volt semmi! Kevés ember tért be, azok is inkább csak végig szaladtak, de nem voltam elkeseredve, mert nagyon jó érzés volt ennyi remek kézműves között lenni!
Délután, már majdnem elaludtam, pakolni készültem, amikor megjelent Lencsi művek alkotója és a kedves férje, akivel nem csak egy jót beszélgettünk, de még vásároltak is tőlem:) Aztán volt még egy-két vevőm, nem sok, de volt és ennek én nagyon, de nagyon örülök! 
Bár ismét több volt a beruházás, mint a haszon, de nem vagyok elkeseredve, sőt! Mondhatni egyre inkább a Kedves Pöttyösben képzelem el magam és nem egy szervező irodában! Nagyon szerettem a munkámat és biztosan egyszerűbb lenne fix fizetésért, fix munkaidőben dolgozni, mint vállalkozni, de az eddigi munkáim soha nem tudták nekem megadni azt a felhőtlen boldogságot, amit az alkotás közben érzek! Tudom, hogy vállalkozóként nagyot kockáztatnék és sokkal többet kellene dolgoznom, de abban reménykedem, hogy megérné, mert szeretném:) Arról nem is beszélve, hogy most van egy nagyobb mennyiségű azonnal vihető termékem:)
A Verandáról nagyon fáradtan, de nagy békével és örömmel a szívemben érkeztem haza! Bár a megmaradt árukészletet egyszerűen már nem tudom hova rakni, ráadásul most festünk is, így még nagyobb a kupi, mint eddig, úgy érzem, hogy jó ez így, jó helyen vagyok, ez vagyok!
Ráadásul azt már most tudom, hogy vasárnaponként továbbra sem szeretnék dolgozni, csak a családdal lenni és tegnap például el is szöktünk az itthoni idegbajból és egész nap csak csavarogtunk céltalanul, óra és feladatok nélkül és nagyon remélem, hogy a jövőben is lesz sok ilyen, mert nagyon jó volt együtt lenni és kiszabadulni!
Tehát a Valentin nap nálunk a Verandáról szólt, de nagyon jó volt, így megyek legközelebb is, az biztos! Köszönet Bettinek a szervezésért és a sok fáradozásért, én tudom, hogy mennyi munka van egy-egy ilyennel, de üzenem, hogy jó lesz ez és hamarosan lesz egy csomó olyan ember, aki majd külön készül a Verandára és ott szerzi be az ajándékokat a szeretteinek:)

Itt van néhány kép az eseményről és egy naptár, ha ti is szeretnétek jönni:) Én ott leszek:)