2018. január 9., kedd

Helló 2018!

Manapság nagyon ritkán írok blogot, de az év elején szeretek erre időt szánni, mert egyszerűen fontosnak tartom, hogy számot vessek magammal és ezzel talán inspiráljak másokat is erre, mert akár hisztitek akár nem, igenis ereje van a szavaknak! Írd le, mondd ki hangosan és kérésed meghallgattatik…
Pár éve kezdtem el leírni, hogy milyen célokat is tűzök ki magamnak az adott évre! Igyekszem olyanokat leírni, amikre van is esélyem, hogy megvalósítsam, tehát nem írok ilyeneket, hogy Brad Pittel, S-ses méretű ruhákban sétálgatok Kanadában és épp kiadták 3 könyvemet is, miközben  Malibun nézegetünk nyaralókat, mert hát tudjuk, hogy jobban szeretek enni, mint koplalni, így pedig a ruhaméret már nem lesz kisebb J  Inkább olyan célokat lövök be, ami könnyebbé teheti az életemet és lassú léptekben juttatnak el a legnagyobb céljaimig!  Amióta vállalkozó lettem, meg kellett tanulnom türelmesnek lenni és kivárni, mert hiába dolgozom halálra magam, a siker nem jön egyik-percről a másikra! (de kár) Tavalyi legfontosabb célom az volt, hogy megmentsem a Kedves Pöttyöst, amit már igencsak a bezárás ténye fenyegetett! Nagyon nehéz évem volt, nehezen indult, aztán meg annyi lett a munka, hogy gyakorlatilag kimerültem évvégére minden téren, de beigazolódott, hogy megéri tenni a céljainkért, mert eredményes évet zártam, nyugodtabban indult bizonyos szempontból az évem. Most újra itt a csúnya január, üres a bolt, megint izgulhatok, de hiszem és tudom, hogy az idén is ha beleadok mindent, akkor eljön majd az én-időm és talán egyszer majd az, amikor már nem kell mindig minden miatt aggódni/izgulni.
Az évet nagy elhatározásokkal kezdtem meg! Mivel a boltban számtalan munkám van és az otthoni feladatok nagy része is sokszor rám hárul, így úgy kellett döntenem, hogy az idén felárral vállalok egyedi megrendeléseket! Nem a legnyerőbb ötlet, hisz ezeket imádom a legjobban, de kétszer annyi idő/munka/stressz és néha pénz is egy-egy személyre szabott darabot összehozni, így már rég nem racionális ugyanannyiért adnom, mint a polcon lévőket. Nagyon nehéz két kiszolgálás között festeni (ezt a bejegyzést is órák alatt fogom összehozni) és igen nagy stressz, amikor valamit időre kell elkészítenem! De számomra tényleg ez az egyik legnagyobb örömforrás, ezért a jövőben mindent megfogok tenni azért, hogy ne kelljen lemondanom erről !

Ezért a legnagyobb célom ebben az évben azt elérni, hogy annyi vendégem legyen, hogy megengedhessem magamnak, hogy minden nap legyen valaki mellettem a pultban, hogy én az egyéb feladatokra tudjak koncentrálni! Tudom, ez mondjuk Pesten vagy Miskolcon nem is lenne kérdés, hisz a nagyvárosokban már megvan az a réteg, akinek igénye és ideje  van kávézókba járni, de nekem itt nagyon nehéz továbbra is, hisz városunkban már számtalan projekt fut a levegőben a turizmus megerősítésére, ezeknek évek alatt lesz csak eredménye, addig viszont nekem nagyon nehéz lesz kitartanom! Bár már egyre népszerűbbek vagyunk nagy örömömre, többet kell menedzselni a helyet, ezért…

Másik nagy célom, hogy tovább népszerűsítsem a Kedves Pöttyöst, hogy mondjuk Siófokról ide akarjanak jönni az emberek pihenniJ Mezőkövesden nagyon jók a lehetőségek a kikapcsolódásra és ez csak egyre jobb lesz, így remélem, hogy egyre többen akarnak majd ide jönni és persze kávézni/kézműves ajándékokat vásárolni a Kedves PöttyösbenJ

Az idén jó lenne technikailag is fejlődni picit… Igazi anti vagyok, a 10 éves lányom többet tud nálam, így rá kell feküdnöm a számítástechnikai újításokra és pl olyan bonyolult dolgokat megtanulni, mint képszerkesztés, facebook hirdetés, átutalás idegbaj nélkül és persze a filmek letöltése, hogy végre ne csak olyanokat nézzünk, ami tulajdonképpen csak a férjemnek érdekesJ

Jó lenne szebb fotókat posztolnom, mert tudom, hogy a körítés néha fontosabb, mint maga a tartalom! Látom, hogy a menő bloggerek egy reggeli kávéból készítenek magazinba illő képeket és kapják sorra a lájkokat! Pedig a lájkok szponzorokat hoznak, új munkákat, nagyobb projekteteket, így nekem is össze kellene szedni magam! Persze nekik lehet van idejük 1 teljes órát rászánni egyetlen képre, nekem nem nagyon, de azért igyekszem javítani a beállításokon!

Nagy szerelmem a lakberendezés és bár még nem érzem késznek magam, de az idén már legalább elméletben szeretnék picit elmélyedni a témában! Kislány korom óta a terek praktikus és szép elrendezése  a legkedveltebb tevékenységem, így pl.  amíg mások elbulizták a Diákhitelt, addig én, ami a tandíjamon felül maradt, azt kanapéra, lámpára, képekre költöttem és pakolgattam úgy, ahogy nekem tetszett. Most, hogy új házba költöztünk (az új az túlzás, van vagy 100 éves és nem is a miénk), két hónapja csak azon gondolkodom, hogy mit hová tegyek, hogy legyen egyedi és otthonos egyszerre és persze mindez úgy, hogy a család minden tagja jól érezze benne magát! Mivel már berendeztem egy Kedves Pöttyöst, segítettem a Goldhair egyedivé tételében, van némi tapasztalatom is, de ez még édes kevés ahhoz, hogy ezzel foglalkozhassak. El kell merülnöm az elméleti anyagokba, inspirálódnom kell és egyszer csak egy suliba is bemerek majd iratkozni!

De amíg ez megtörténik, addig még remélem lesz jó sok szülinapi zsúr/tábor/kézműves foglalkozás/workshop és egyéb rendezvény is a Kedves Pöttyösben, mert én nem csupán kézműves vagyok, de szervező is, imádom ezeket a munkákat, így keresni fogom a lehetőségeket! Szívesen működnék együtt másokkal is, így remélem lesz néhány megkeresésem is!

A pötyi blogját muszáj lesz fejlesztenem, teleírnom, de persze jó lenne néhány DIY projektről is beszámolni, de egyenlőre az írásra marad a legkevesebb időm, hisz ha itt végzek, akkor otthon folytatom a munkát… Jó lenne több én-idő ebben az évben, mert 2017 nagyon kimerített, rengeteget dolgoztam, próbáltam anyaként is helytállni, csak épp magamtól vontam meg szinte mindent! Egész évben 2 könyvet sikerült csak kiolvasnom!!! Tudom, másnak ennyit sem, de én imádok mások történeteibe belebújni, így tuti aktívabb könyvtárba járó leszek és kiolvasok egy csomó romantikus könyvet, addig sem gondolkodva, aggódva, stresszelve semmin!!!

Mivel most már van egy kis udvarunk, ahol kiélhetem magam, ezért tavasszal az a nagy terv, hogy a zsebkendőnyi területből kihozok valami praktikus, szép és hasznos területet! Mivel eddig is volt veteményesem a másodikon, ez most is lesz, csak végre az anyaföldön, hátha jobb termést eredményezve nekünk, de szeretnék ide is sok virágot ültetni, hogy kávézgatás közben legyen miben gyönyörködünk. Lesz majd kutyánk is, igazi vérebet nevelek majd belőle, mert szeretném, ha lenne a családban legalább egy valaki, aki hallgat rámJ persze ez nem így lesz, túl lágyszívű vagyok, de azért remélem jó fej lesz és illeni fog olaszos családunkba.

Az idén elkell engednem az egyik „gyermekem” kezét, ugyanis be kell látnom, hogy az egyesületemre már se időm, se energiám nem marad és sajnos a motivációm is oda lett úgy 3 évvel ezelőtt… Nekem ez egy nagyon fájdalmas döntés, hisz szuper volt a közösség vezetőjének/tagjának lenni és számtalan nagyszerű programot valósítottunk meg együtt, de amikor 7 napból néha összejön a 6 munkanap is, akkor az önkéntes munka a legutolsó feladat, ami az eszembe jut és nem is érzem, hogy hálás feladat lenne, mert ha a lelkem is kitettem, akkor sem sikerült néhány családnál többet aktivizálnunk. Sok szép emlék köt a kabócákhoz, azt hiszem életem végéig büszke leszek a létrehozására és az ott megvalósult programokra, de nem akarok csak névleg elnöke lenni valaminek... Ha már aktív tagja nem tudok lenni, akkor el kell engednem és még ha fájdalmas is, le kell zárnom életem eme csodálatos fejezetét...

Megfogadnám, hogy majd leadom a plusz 3 kilómat, többet főzök, egészségesebben táplálkozom, rendszeresen sportolok, kevesebbet fészbúkozok ésatöbbi, de inkább ezekben a pontokban csak igyekezni tudok, mert egyenlőre több terhet már nem bírok el, így pont ezekre nem igazán jut időm! De, ha megvalósul az első pontom (kívánságom), akkor többet fogok főzni, rendszeresen sportolok majd, egészségesebben táplálkozom, nem fészbúkozom többet, mint most és nyáron tuti jól mutatok majd a strandon, ahová legalább kétszer ki is fogok jutniJ

Jó lenne külföldre is eljutni, mert volt végre szerencsém belekóstolni a nem hazaiba és sajnos nagyon tetszett, amit láttam/tapasztaltam, még-még-még!!!!

Szeretnék többet otthon lenni és a lányaimra figyelni csak, hisz ők az értelmei mindennek, ezért a legfontosabb, hogy ez megvalósuljon. Minden más csak ajándék…

Kívánom magamnak, hogy legyünk mind egészségesek és csak annyi baj legyen, amit könnyű elviselni! Kívánom továbbá, hogy dolgozhassak annyit, amennyi csak jól esik, mert imádom a munkám, de kívánom, hogy legyen időm magamra és a családomra/barátaimra is bőven, mert nélkülük én sem lennék! Festeni, szervezni, berendezni, jót tenni, adni, szeretni, együttműködni, kedvesnek lenni, enni, napozni, nevetni, táncolni, utazni, főzni és fejlődni... Ennyi talán pont elég is lesz 2018-ra...

Te mit tervezel erre az évre? Van konkrét projekted vagy terveid? Ha nem is nagy dolgokat, de kisebb változásokat próbálj meg megtenni azért, hogy az életed teljesebb és boldogabb lehessen, hisz egy életünk van, ezt kell jól csinálni!!!!

Végül szeretném megosztani a Praktika Magazin Kreatív kedd sorozatában rólam szóló cikkét, ami tökéletes lezárása volt az előző évnek és kellő boldogságot és motivációt adott nekem erre az évre!

tt a KreatívKedd első alkotója: Árvai-Simonyi Ágnes. Fogadjátok szeretettel.
"Az első kérdésre a válaszom, hogy zokniból készítettem játékokat az első szülött lányomnak, aki nagy örömmel játszott ezekkel, bár a (nem létező) varró tehetségem megmutatta, hogy nem a tű lesz a fő eszköz a kezemben 
Második lányunk megszületése után kezdtem el dekupázsolni és elég hamar eljutottam oda, hogy eladásra kezdtem el dolgozni és létrehoztam az AgnesSdesign oldalamat a facebookon. Tápszeres dobozokból kezdtem el sütis dobozokat készíteni, ezt követték a kaspók, majd az ékszeresek, kulcsosok. A gyed idő alatt teljesen beleszerettem ebbe a technikába, de a megélhetéshez ez kevés lett volna, így visszamentem a munkahelyemre dolgozni! Sajnos ott már nem volt szükség a munkámra, ezért karácsony előtt az utcára tettek és nekem ki kellett találni, hogy merre tovább! Nehéz időszak volt, hisz két kisgyermek mellett nem szerettem volna máshol munkát vállalni, vállalkozónak viszont nem tudtam magam elképzelni, mert nem hittem magamban. Aztán hosszas dilemma után végül a nehezebbik utat választottam és megnyitottam Mezőkövesden a Kedves Pöttyös Kézműves Kávézót! Itt belekóstoltam a bútorfestés és lakberendezés csodálatos világába is, hisz minden az én ötleteim alapján, sok-sok, soha meg nem hálálható baráti és családi segítséggel jött létre!
Ehhez hasonló bolttal nem találkoztam azelőtt és a vendégeinknek is nagyon tetszik egyedisége! Ez nem csupán egy vintage stílusú kávézó, hanem egy kézműves termékeket árusító bolt, nagymama receptjei alapján készült sütemények lelőhelye, műhely, ahol az általam készült ajándéktárgyak készülnek nagy szeretettel, gyermek programok helyszíne és közösségi tér, ahol helye van a szülinapi zsúroknak, előadásoknak, kis koncerteknek, összejöveteleknek. Bár szépen hangzik, mégis nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis nagyon lassan indult be a bolt, hisz városunkban nem alakult ki a kávézóba járás kultúrája, mindenki rohant a dolgára. Egy évvel ezelőtt még a bezárás lehetősége is felmerült, de nem bírtam megtenni, így ebben az évben még többet dolgoztam, új utakat kerestem, programokat szerveztem, mert hiszem, hogy ez a hely kell a városunkba, kell az embereknek! Látom, ahogy a rohanásból betérő emberek megállnak megcsodálni a tésztaszűrőből készült lámpát, ráismernek a nagymamájuk szekrényére és elcsodálkoznak, amikor megtudják, hogy nálunk minden kézzel készült! Most már közel 10 kézműves vállalkozás termékei találhatóak meg nálam, többségük helyi lakos, egyedi, minőségi kínálattal! Nem szerettem volna sznob helyet, hisz ilyen közegben én sem érzem jól magam, ezért mindent úgy alakítottam ki, hogy a kényelmet, otthonosságot, kedvességet sugalljon! Szerencsém van olyan tekintetben, sikerült olyan partnereket találnom, aki hittek bennem még akkor is, amikor én magam feladtam volna! A családom és a barátaim támogatása nélkül sehol nem lennék, de látom, hogy számukra is öröm a Pötyiben lenni, ahol kikapcsolódhatnak!
Az AgnesSdesign már lassan 5 éve működik és még mindig nagy szeretettel alkotok! Számomra ez nem munka, hanem terápia, öröm- és energiaforrás, egy csoda, amiben minden nap élhetek! A festés, dekupázs, antikolás által olyan dolgokat készíthetek, amit örömmel adok át!
A Kedves Pöttyös új embert formált belőlem, erősebb és céltudatosabb lettem és általa bebizonyosodhat, hogy a kemény munkának van igazi eredménye! Soha sehol nem kaptam ennyi jó szót és kedvességet és csak remélni tudom, hogy a vendégeink érzik, hogy minden nap teszünk azért a kolléganőmmel, Nórával, hogy jól érezzék magukat nálunk!
A nyitás óta a lakberendezés is felkerült a bakancslistámra és lehetőségem is volt a szomszédos vintage stílusú szépségszalon kialakításában részt venni, illetve jelenleg bérelt házunk átváltoztatásán dolgozom, ahová nem rég költöztünk.
Most a nagy karácsonyi hajtásban, ahol a festés/kiszolgálás (mert két kávéfőzés között készülnek a termékeim a pult végében) mellett még gyerekeknek is tartok foglalkozásokat, akkor amikor olyan fáradt vagyok már, hogy a legnagyobb vágyam a délig alvás, még akkor is azt érzem, hogy ez a legjobb dolog a családomon és gyermekeimen kívül, ami történhetett velem! Nem hittem magamban, de az élet rákényszerített, hogy küzdjek, mert az álmokért megéri küzdeni! Létrehozhattam egy olyan helyet, ahol az ember lelke megpihenhet és ez nagyon fontos a mai Világban!"


 Praktika magazin fényképe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése