2015. április 20., hétfő

Angyal Anyu Díj

Hamarosan!!!
Számomra az Anyák-Napja az egyik legszebb ünnep, hisz ilyenkor köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat! Egy csokor orgonával, versikével, közös ebéddel adunk hálát azért a sok jóért és odaadásért, amit Tőlük kaptunk!
Amióta Anya vagyok, jobban értem és érzem, hogy mit is jelent Édesanyának lenni és azóta az én Anyukámat is jobban csodálom és megértem! 
Anyának lenni szép feladat, de nem könnyű! Az időnk csak kis részét tudjuk Anyaként élni, hisz a házimunka, kerti munka, a fizetésért való  munka, idősek ápolása, az oviba, iskolákba való önkénteskedés és még hosszan sorolhatnám, annyi időnket elveszi, hogy csak amikor felnőnek majd a gyerekek, akkor vesszük észre, hogy máshogy kellett volna... 

A Terézanyu pályázat minden évben elgondolkodtat, sokszor írásra is késztet, bár íróként még nem sikerült debütálnom, a történetek sokáig ott élnek bennem!
Az idei első helyezett írása nagyon meghatott... Amióta elolvastam, azóta minden nap eszembe jut a Répamese, amit zokogva olvastam, mert annyira megható és elgondolkodtató Orsolya története.

Az írást itt olvashatjátok: http://www.terezanyu.hu/projektek/terezanyu-palyazat/terezanyu_palyazat_2015/te_miert_dolgozol/szilagyi-arkos-orsolya/

Orsolya nem így tervezte az életét, de egy rossz útra tévedt répadarab átírta a forgatókönyvét és azóta minden napja egy küzdelem!

Én elég "olaszos" természetű vagyok, így nálunk elég hangosan zajlik a gyereknevelés! A két csodálatos gyermekem szerencsére egészséges, jóképességű, művészi hajlammal megáldott, akaratos és szép leányzók, akik sok fejtörést okoznak nekünk, de egy mosolyukkal levesznek a lábamról! Minden este hálát adok, hogy ők a lányaim, hogy Anya lehetek és hogy élhetem az életemet is mellettük! Dolgozhatok, moziba járhatok, találkozhatom a barátnőimmel és fejleszthetem magam.
De ha betegek, velük alszom és minden pillanatban azon aggódom, nehogy komolyabbra forduljon, de szerencsére pár nap után újra a csilláron lógnak és teát követelnek, meg csokit:)

Először az egyesületünk létrehozásakor találkoztam egy Anyukával, aki beteg kisfiával tölti szinte minden percét, ennek ellenére mindig mosolygott és kedves volt mindenkivel! Én már akkor majd megőrültem egyetlen, EGÉSZÉGES gyermekem dackorszakától, majd jól elszégyeltem magam, hogy milyen hálátlan is vagyok, hisz én szórakozni járok, dolgozom és vásárolgatom, míg Ő naphosszat azért harcol, hogy a fia bekerüljön egy olyan intézménybe, ahol végre megfelelően segíthetik a fejlődését! Nem, nem bentlakásosat, mert nem ellökni akarta a fiát, hanem megadni neki minden lehetőséget, hogy önállóbb lehessen!

Azóta több ilyen Anyukát is volt szerencsém megismerni és bár ők nem tudják, rengeteget gondolok rájuk és keresem azt a módot, amivel segíthetek Nekik!

Gyógymódot nem tudok adni és sajnos anyagilag sem tudom őket támogatni, de egy mosolyt és valami szívből készült ajándékot adhatok Nekik, mert megérdemlik!!!

Ők mondhatni lemondtak az életükről, a vágyaikról, terveikről, hogy addig segítség beteg gyermeküket, amíg csak tehetik! Ők azok, akik reggel nem a ruhák és cipők között válogatnak, hanem az aktuális gyógyszeradagot próbálják beadni szívük kincsének! Ők azok, akik nem járnak nyaralni, hanem orvosokat látogatnak és ők azok, akiknek ritkán jut új táska vagy egy-két gondtalan óra! Ők azok, akik némán tűrnek, akiktől a társadalom elvárja, hogy otthon maradjanak, miközben nem kérdezik, hogy hogy bírják?! És ők azok, akinek én szeretnék egy picit segíteni azzal, hogy Ők kapnak ajándékot, ami talán majd arra emlékezetti őket, hogy igazi angyalok, akik segíteni jöttek a Földre!

Nem szeretnék csak egy valakit megajándékozni, ezért most kérem alkotótársaim segítségét!

Tisztelettel megkérerlek Benneteket, hogy ha támogatnátok a kezdeményezésem, adjatok ti is egy általatok készített díjat egy Angyal Anyunak! Legyetek létrehozói egy ismeretlen ember örömének, aki naponta tesz azért, hogy segítse gyermeke életét!
Az ajándék vagy díj értéke érje el a 3000 Ft-ot és a postázást is vállalnod kell, hogy ezzel is enyhítsünk a terheiken! Cserébe Te választhatod ki, hogy kinek szeretnéd adományozni a díjadat, ki az, akinek a története a legjobban meghatott!

A felajánlásokat június 16-ig várom az agnessdesignforyou@gmail.com e-mail címre, egy rövid bemutatkozással és a díjról készült jó minőségű fényképpel! 

Fontos! Olyan díjjal készüljetek, ami az Anyukáknak, tehát egy felnőtt Nőnek okozhat örömöt, mert most Őt jutalmazzuk a minden napos harcokért! Ez nem egy öncélú marketing fogás, ezért az adni akarás célja vezéreljen mindenkit, de minden díjnak fel lesz tüntetve az alkotója, így adva tiszteletet Nektek is!

A pályázóknak egy rövid írással (max. 2 oldal), pontos név és lakcím meghatározásával kellene írásukat elküldeni az agnessdesignforyou@gmail.com e-mail címre június 30-ig! Olyan Anyák pályázatát várjuk, akik tartósan beteg gyermekük (0-18 éves korig) mellett töltik mindennapjaikat, miközben próbálnak más szerepekben is helyt állni! 
Az írásokat itt fogom közzétenni, így a pályázók hozzájárulnak, hogy írásukat megjelenítem! Aki nem szeretné, hogy kiírjuk a nevét, adjon meg egy kitalált nevet, amivel posztolhatom! 

A pályázó lehet egy "Védangyal is", aki ajánl egy anyukát, aki szerinte megérdemli, de postázási címnek az általa jelölt személyt kell feltüntetnie! 

Kitalált történetekkel kérjük ne próbálkozzanak, mert nem lenne fair azokkal szemben, akik nap, mint nap egy vagy több beteg gyermek ápolásával foglalatoskodnak!

Remélem a kezdeményezésemet Ti is értékelni fogjátok és megértitek a bennem lévő szándékot! 
Nagy izgalommal és sok zsebkendővel várom az írásokat és remélem, hogy a kézművesek is aktívak lesznek majd és a kezdeményezés mellé állnak!

Hívjuk fel a figyelmet az Anyal Anyukra, az Ő mindennapjukra, az Ő hősiességükre!







2015. április 17., péntek

Szék - rózsával és nyomdával

Van az úgy, hogy az ember meglát egy ötletet és úgy érzi, ilyen neki is kell! Ha az ember lánya még kázműves is hozzá, akkor aztán addig-addig mocorog az agyában, hogy aztán hirtelen felindulásból ecsetet ragad és beleveti magát a festésbe!
Na, hát természetesen én is így jártam, ugyanis a https://www.facebook.com/ArtistHomeDecor oldalon megláttam és beleszerettem néhány mesésen felújított kerti székbe!!! Nem hagyott nyugodni, megosztottam a képet, majd tovább mocorgot az agyamba, míg végül bevillant, hogy az erkélyen van nekem egy ilyenem!!!!! Szuper, indulhatott is a munka!!!!
Persze ablakot kellett volna pucolni, meg fürdőszobát kivaxolni, meg dobozokat alapozni, de lássuk be, ha jön az ihlet, jön, nem lehet mit tenni, na.......
Szóval lemostam róla a tél és a főutca porát (nem kellett csiszolni!), majd lekentem az egészet Dekor Soft Paint feketével, hogy a visszacsiszolásnál előjöjjön majd a színe. Ahogy megszáradt, lekentem Dekor Soft Paint rózsaszínnel. Aztán elővettem egy nagyon finom csiszolópapírt és nagyon lassan, gyengéden elkezdtem csiszolgatni azokon a helyeken, ahol szerettem volna viszont látni a feketét! Az Asztalom műhelyében, Erikánál tanultam meg, hogy nagyon finoman csiszoljak (ami elég nehéz feladat, ha az ember lánya mindig rohan és gyorsan dolgozik), mert az alatta lévő színre és nem az eredeti színre vagyunk kíváncsiak!!!
A csiszolás után portalanítottam és jöhetett a dekupázsolás, hisz nekem ez a szerelmetes technikám, ezzel szeretek dolgozni és szépíteni!
A szalvétát nem vágtam, hanem tépkedtem, mert így a széleit szebben el lehet dolgozni. Elterveztem a mintákat, kitépkedtem, majd lécről-lécre haladva kezdtem el felvinni a mintát. Először a szélénél kezdtem, majd a léc hajlatánál óvatosan eltépkedtem a szalvétát és vittem fel a következő lécre. Nem egyszerű, de nem is nagy ördöngősség, így aki már dekupázsolt, annak menni fog.
Mivel mostanában a stencilezéssel nem volt sok sikerélményem, ezért úgy döntöttem, hogy pecsétezni fogok, ami szintén nagy kedvencem most, így vadászom most a különleges nyomdákat!
Ahogy ez megszáradt, egy picit még átcsiszoltam, hogy ne legyen annyira erős a színe, majd az egész széket átkentem matt lakkal. Ez a festék követeli, hogy lekezeljük, mert egyébként könnyen lekopna, de ezzel a festékkel nagyon szépen lehet bútorokat antikolni, különlegesebbé tenni!
Amikor elkészült a szék, nagyon boldog voltam, mert óriási öröm számomra, amikor el tudok készíteni valamit, amit előtte nyáladzva csodáltam! Bár helye nem nagyon van a lakásban, de formálódik egy álom, ami talán megvalósulhat a közeljövőben, így ott majd biztosan jól mutat majd:)
Egyszer írok majd a kalapdobozokról is, amiben még van mit fejlődni, de számomra fantasztikus érzés, hogy a gyerekként olyan nagyon csodált dobozokat, ma már én is el tudom készíteni...

Akinek megtetszett az ötlet és szeretné elkészíteni, remélem, hogy a leírásommal tudtam segíteni és ti is csodákat alkottok majd! Ha az ember romantikus lelkületű, mint én is, ezzel hozzá járulhat egy nagyon romantikus kis kertecske még romantikusabb dizájnjához és pl. ilyen széken iszogathatja a jól megérdemelt kávét, természetesen sütivel, mert anélkül mi értelme lenne?!
Jó munkát Nektek!!!


Itt a kép, ami megihletett:



És így készült az enyémé: