2015. szeptember 11., péntek

Anya gyurmázott a TV-ben

Olyan szerencsésen alakult az életem, hogy másodjára is meghívtak a Fem3Café műsorában, hogy élő adásban mutassam be, milyen egyszerű is kézműveskedni! Az első felvételnél kavicsokat festettem, most pedig gyurmáztam. Élő adásban gyurmázni? Na, ezt sem gondoltam volna,amikor életem regényét elterveztem, de elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek!!!!
valahogy nem az hozott lázban, hogy majd látni fognak az emberek élő adásban, főleg, hogy ismét van rajtam jó néhány plusz kiló, engem az érdekelt igazán, hogy hogyan zajlik, amikor elkészül egy-egy adás blokk. Kik és hogyan dolgoznak a háttérben? Hogyan jut el a páciens az élő adásig és milyen ott lenni?
Ezekre a kérdésekre már másodjára kaphattam választ és hogy őszinte legyek, most sem csalódtam! ismét nagyon kedves emberek vettek körül és megint nagyon segítőkész volt mindenki. Ismét talákozhattam hírességekkel, így például Szandival (aki élőben még szebb, mint a Tv-ben), együtt várakozhattam a Bon-Bon együttessel és ismét meggyőződhettem, hogy Mónika és Joshi mennyire kedvesek! Mielőtt adásba kerültem, még volt időnk beszélgetni egy picit és bevallom, egyáltalán nem éreztem, hogy tévés személyiségekkel beszélgetek, mert tényleg nagyon jó fejek voltak!
Miután egész éjszaka nem aludtam egy percet sem, így azt hiszem volt időm kiizgulni magamat, így a TV2 székházba érve ismét lement rólam az összes izgulás! Amikor a kamera forgott, már nem voltam zavarban egyáltalán és persze ezen ismét sokat segített a két műsorvezető kedvessége!
Most az volt a feladat, hogy készítsek egy adag gyurmát "élőben" és kicsit beszéljek a gyurmázás fejlesztő hatásairól is!
Szombaton kipróbáltam több receptet is és nagyon élveztük a lányokkal ezt a feladatot! Pont esős nap volt így nem is mentünk sehová, szóval pont jól jött a gyurmázgatás.

A recept, amit én mindig használok:
1 bögre liszt
1 bögre só
kb. fél pohár víz

Ezt a receptet azért szeretem, mert ezt nagy gyorsan összetudom gyúrni, akár rendezvényeken is és a gyerekek nagyon szeretik! Szépen szárad és süthető is, illetve ez is színezhető, festhető.
Szoktak ehhez tenni sokszor olajat is, amitől sokkal krémesebb lesz és persze ételfestékkel ez is színezhető. Kipróbáltam, hogy kakaóval színezem és nem csak a színe lett szép barna, de az illata is szuper volt!

Mikrós, illatos gyurma, amit itt találtam: http://www.dekormama.hu/2011/06/mikros-play-doh-gyurma-recept.html?m=1

 1 csésze só,
 2 csésze liszt,
1 csésze víz,
1 ek olaj,
fél zacskó sütőpor,
 1 zacskó üdítőpor.

Az olajat és a vizet 30 másodpercre betettem a mikróba, majd bele a többi, összegyúrtam és kész is volt! Nagyon tetszett az állaga, könnyű volt vele dolgozni, de liszt még kellett bele bőven! két nap múlva is jó volt vele dolgozni.

Készült főzött gyurma is, mert már régen ki akartam próbálni ezt is! Bonyolultnak tűnt, nem is akartam vele foglalkozni, gondoltam egyszerűbb az alap recept! Hát, mit mondjak, kellemesen csalódtam! Oké, főzni kell, de kb. 5 perccel tart tovább az elkészítése és az eredmény tényleg nagyon szuper! Fantasztikus az állaga és tényleg olyan, mint a bolti! Csak ez fillérekből megvan:)
A színezésnél viszont célszerű már a főzésnél beletenni a festéket, mert nekem utólag sajnos nagyon folyós lett, kellett bele még liszt, de még így is ez volt a legragadósabb hétfőn.

Martha Stewart főzött gyurmája (http://szinesotletek.reblog.hu/a-levegon-szarado-csodagyurma-recepte)
  • 1 csésze liszt
  • 1/2 csésze só
  • 1 csésze hideg víz
  • 1 teáskanál citromsav vagy borkősav
  • 1 teáskanál olaj
  • Ételfesték
Az összetevőket összekevered, kis lángon főzni kezded és amikor már összeállt, kész is. Nagyon egyszerű és ha kihűlt, már gyúrható is!

Főzött gyurma (köszi Nóri az ajánlást) http://tortabirodalom.blogspot.hu/2012/01/fozott-gyurma-gyerekeseknek-kotelezo.html:

( 1 kiló 10 dkg kész gyurmához )

40 dkg liszt   ( 50 ft )
20 dkg só ( én az a nagy, durva sót használtam, elvileg aprót írt, de tengeri sót nem akartam beletenni ) ( 20 ft )
2 ek. étolaj ( filléres tétel )
4 kávés kanál citromsav ( vagy borkősav ) ( 49 ft )
6 dl víz ( filléres tétel )

ételfesték vagy tempera ( nagyon kevés gél ételfesték, nekem nem került lényegében semmibe, mert van itthon )
Ha folyékony festéket használtok, akkor azt a vízhez kell adni, de a natúr színe is szép.

A lisztet a sóval és a savval elkeveritek, jöhet hozzá az olaj és a víz. Elég híg massza lesz. Egy nagyobb lábasban közepes lángon elkezditek keverni és mikor már nem tudjátok kavarni, akkor kész is van. Lényegében egyszer csak hopp és össze is áll. :) Nekem 4 perc volt. Hideg helyen 10-15 percet pihentetni kell, mivel forró ugye. Lábast azonnal beáztat, gyurmát ételfestékkel, temperával lehet színezni. A citromsav ( vagy borkősav ) tartósítja és meggátolja a penészedést. Lezárt dobozban 3 hónapig használható hűvös helyen tartva.
Hát ez szuper recept, bár a nem létező izmaim majdnem bedurrantak, mire megfőtt, de megérte:) Viszont színezni utólag rossz ötlet volt, mert ez lett nyúlós.
Nagyon jó volt gyurmázni, a lányokkal még veszekedni is kellett, mert vasárnap este még kilenckor is leültek fürdés helyett, de tényleg jó játék:) 
Sok területet fejleszt, ennek is utána olvastam:  http://www.bien.hu/szerelem-es-csalad/gyermekneveles/a-gyurmazas-pozitiv-hatasai/115355
Arról nem is beszélve, hogy minden évszakban, minden ünnepkörhöz és minden időben használható! Tapasztalatból mondhatom, hogy a legkisebbektől a nagyobb gyerekekig mindenki szívesen ül le az asztalhoz, ha gyurma van rajta!  
Nagy örömömre az oviban, ahová a gyönyörűm jár és nagyon örültek neki! Az egyik anyuka azt mondta, hogy azért nem sírt reggel a gyerek, mert ott volt a gyurma az asztalon! 
Én a műsorba bevitt adagot nem hoztam haza, otthagytam az utánam következő szakértőnek, aki haza vitte a gyermekének! 

Van még rá esély, hogy megyek ismét, ami nagyon szuper lenne, hisz hatalmas élmény ott lenni!!! De most ezerrel dolgozom a Kedves Pöttyös beindításán, gyártom az AgnesSdesign termékeket és ma végre elkezdtem a kézműves mesekönyvön is dolgozni! Szóval nem unatkozom, mondjuk azt nem is szeretek, de mellette igyekszem a családommal is elég időt eltölteni!

A lányok most nagyon jól elvannak, ami nagyon szuper, mert végre kicsit egyszerűbb velük! Lénám ovis lett, fantasztikus óvónénikkel, jó csoporttal és nagyon szívesen is megy, aminek nagyon örülök! Dícsérik, hogy milyen ügyes, én meg büszke vagyok nagyon rá!!! Lilikém 8 éves lett és nagyon sokat komolyodott! Már nem parádézik annyit, sokkal megértőbb és türelmesebb és sokat is segít nekem is! Bár a kabala mániája nem csökkent, de szerencsére a jegyei is csak az ötösre hajaznak:)
Apa végre itthon dolgozik, ami nagyoo jó lesz a bolt nyitás után! 

A boltban végre járt már a vizes és a villanyszerelő is, illetve ma már megvolt a glettelés is és ha minden igaz, akkor a jövő héten végre befejezik nekem azemberek a munkát és végre beköltözhetek!!!

Addig is gyurmázzatok sokat és élvezzétek az ősz csodáit!!!

http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/13298_keszits-szines-gyurmat-otthon.html


2015. augusztus 3., hétfő

Az új életünk kulcsai

A facebook oldalamon már egy ideje hergelem a követőimet egy nagy terv leleplezésével, amire készülök és most végre eljött az idő, hogy bátran írjatok is róla egy bejegyzést!
Sajnos blogolni továbbra sincs elég időm, de most úgy éreztem írnom kell, mert nagyon izgatott vagyok a rám váró feladatoktól és szeretnélek benneteket beavatni végre a részletekbe! Már nálam vannak a kulcsok, Gubanc Gabi fantasztikus kulcstartót készített hozzá, így itt az idő, hogy végre valósággá válljon az álom...

Még év elején írtam egy bejegyzést arról, hogy ebben az évben miket is szeretnék megvalósítani... Nos, több pont azóta pipálva lett, amire nagyon büszke vagyok, de volt ott egy fél mondat, amit szinte csak úgy megemlítettem, hisz én sem gondoltam, hogy valaha megvalósulhat, pedig ez a legnagyobb dolog, amit én elérhetek a készségeimnek köszönhetően! És most valósággá vált...
(Tanulság: ne fogadamakat tegyetek újév napján, hanem írjatok le célokat!)

Miután elküldtek a munkahelyemről, át kellett gondolnom, hogy merre tovább és pár hónapos gyötrelem után megszületett a döntés, hogy önálló lábakra állok és vállalkozóként folytatom tovább a tevékenységemet! Részben a gyerekek miatt, hisz olyan munkát szeretnék, ami lehetővé teszi, hogy mellettük legyek, amikor csak kell, másrészt meg nem szerettem volna egy munkahely miatt sem feladni az AgnesSdesignt, hisz ez szerelemunka a javából, erről nem mond le csak úgy az ember! Meg aztán, az sem mindegy, hogy ki az ember főnöke és csak remélni merem, hogy én jó főnököm leszek:)

A vásárlóim egyre gyűltek, így egyre kevesebb hely maradt a lakássban, hisz mindenhol az alapanyagok hevertek  már, illetve a leglehetetlenebb időpontokban kellett fogadnom őket a lakásomban, ami sem nekik, sem nekem és acsaládomnak nem volt volt kényelmes! Az ebédlőasztalon hónapok óta nem tudunk normálisan enni, a kicsi székén is dobozok vannak, meg az az igazság, hogy kezdett szűk lenni a lakás! Én társasági ember vagyok és bár szeretek egyedül lenni, azt azért nem terveztem, hogy akkor mostantól csak a lakásban leszek egyedül és kócosan, melegítőben és alkotok egész nap, mint valami zizzent művész (itt kérek elnézést a zizzent művészektől:)! Meg aztán azt is gondoltam, hogy a termékeimet is többen megismerhetik, ha nem csak itthon tárolom őket és a facebookon posztolgatok! Bár kényelmes és biztonságos volt a mézmocsárban ülni, nekem szükségem van új kihívásokra, feladatokra, lépnem kellett tehát!
Férjjel sokat filóztunk, mire megszületett a nagy döntés: üzletet nyitok!!!!

Na, de nem akármilyen üzlet lesz ez ám: kézműves bolt, műhely és vintage kávézó egyben. Na? 
Hogy miért egyszerre ennyi minden? Bevallom, anyagilag csak úgy látom a hosszú távú jövőt, ha nem csak egy feladatra koncentrálok, hanem több dolgot viszek egyszerre. Nagyon, nagyon kitoltam így magammal, hisz így sokkal több a kiadásom és rengeteget kell majd dolgoznom, de csak ebben a hármasban tudom magam elképzelni, így lesz kerek (vagy pöttyös) a történet.

A boltban terveim szerint, kizárólag kézműves ajándéktárgyakat lehet majd kapni, amelyeket hazai,  főként kisgyermekes anyukák készítenek- köztük többek között én is -, valóban kézzel és szeretettel, igényes termékek és egyediek és illenek a bolt hangulatához!

Lesznek alapanyagok is, főként dekupázs és trenszfer technikákhoz, de ezt majd kivárom, hogy mire és mennyire van igény, mert nincs túl sok helyem, mindent jó meg kell majd gondolnom!

Mivel lesznek alapanyagok is, így adja magát, hogy bizony leszenk WorkShopok, esetünkben műhelyfoglalkozások is, ahol lesznek meghívott alkotóim, de jómagam is szeretnék továbbra is alapozó foglalkozásokat tartani!

A kis műhelyem is a boltban lesz kialakítva, a pult végében, de egy nagyobb polccal elakarom majd választani a vásárlóktól, mert alkotni magamban szeretek, ugyanis ha néznek, akkor általában szakad a szalvéta, folyik a festék stb. :)

Lesz egy vintage hangulatú kávézó is, mert szeretnék egy olyan helyet a városban, ahol szép és hangulatos környezetben kicsit meg lehet majd pihenni, fel lehet frissülni egy jó kávétól, szerelmet lehet vallani és sírni, ha épp attól lesz könnyebb! Városunkból amúgy is nagyon hiányzik már egy ilyen jellegű hely, ahová csakúgy be lehet ülni és egy jót lehet beszélgetni! 
 Régi bútorokat fogok majd felújítani, megszépíteni és egy olyan kis milliőt fogok kialakítani, ahol valóban ki lehet kapcsolódni és úgy érezhetjük, hogy ezt a kávét most igazán megérdemlem! A festéshez a Dekor Soft paint színpalettájáról válogattam és ígérem, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy nagyon szép legyen a bolt is és a kávézó is!

Januárban kezdtem el nézelődni üzlethelyiség ügyében, végül május végére született meg a döntés! Az első, amit kinéztem, jobb lett volna, mert 3 helyiségből állt, karakteres, régi épület, lehetett volna kiülős részt csinálni és jobban szem előtt lett volna, viszont olyan rossz állapotban volt, hogy a felújítását sajnos nem tudtuk anyagilag bevállalni! Miközben ezen szomorkodtam, egy gyors döntés következtében megnéztem egy másikat is és amikor megláttam, hogy van felső szintje, olyan kis kuckós, akkor már sejtettem, hogy jó lesz ez nekem:) Lent hatalmas ablakai vannak, amitől nagyon hangulatos, fent pedig kitudok majd alakítani egy olyan milliőt, ahol valóban úgy érezheti, hogy kikapcsolódhat!
Az igazán fontos érv az volt, hogy nagyon kedves a főbérlőm és nagyon segítőkész!!!! Ez nem tűnnek fontos szempontnak, de nekünk mind az indulásnál, mind a jövőben nagy segítség lesz, hogy nem egy hajcsár áll felettünk, hanem valaki, aki látja a lelkesedésünket (ő is hasonló szeretettel nyitott anno üzletet) és aki megbízik bennünk és akivel jó beszélgetni az elképzeléseinkről.

A felújításról és a tervekről folyamatosan lesz majd képes és reményeim szerint blogos beszámoló is, de facebook oldalon nyomon követhetitek majd az egész felújítást lépésről-lépésre:)

Hogy mi lesz a neve? 
KEDVES PÖTTYÖS...
Tetszik? Szerintem szuper:)

Azt tudom, hogy minden négyzet centije szeretettel szépül majd, tudom, hogy lelkesen vezetem majd, de azért tele vagyok félelemmel! Bár sokan várják már és tényleg innovatív ötlet városunkban, talán még a környéken is, de vajon lesz elég vevőm? Kell ez az embereknek? Tényleg jobban járok, mintha dolgoznék valakinek? Bírni fogom? És a gyerekek? Marad rájuk időm? Ráadásul úgy érzem, hogy épp fejest ugrok egy vízzel teli medencébe, pedig alig tudok úszni! Még nem állt össze az egész, csak nagy vonalakban, pedig már lassan kezdjük a felújítást, én mégsem tudok mindent!!!!

De, ahogy máskor is, csakazértis fejest ugrok ebbe az egészbe és igen is megpróbálom, nem hátrálok meg, mert tudom, hogy jó az ötlet, tudom, hogy képes vagyok rá és ha lesznek mellettem okos emberek, akkor nagy baj nem lehet!!! Igaz? Sok erőt merítek más nők sikereiből, mert látom, hogy mások is megoldják valahogy és tudom, hogy nekik sem könnyű, de nem adják fel, mert ez az álmuk! Hálás vagyok minden nőnek, aki mert lépni, mert ezzel nekem is bátorságot adnak! És persze hálás a családomnak és a barátaimnak, akik támogatnak, nélkülük bele sem kezdtem volna! Pedig de féltenek, mégis mellettem állnak!!!!

Ezen időszak alatt viszont én még az adventi kézműves mesekönyvet is szeretném elkészíteni, mindezt a gyerekek mellett, szóval adott lesz egy idegösszeroppanás a jövőben asszem... :)
Azt már tudom, hogy most egy darabig nem fogok új megrendeléseket felvenni, mert erre az utolsó hétre is rengeteg maradt, így sajnos a vevőimnek most várniuk kell egy picit, de nem szeretnék teljesen megbolondulni, inkább a családommal töltöm majd azt a kevés szabadidőmet. Remélem megértitek!
Szóval azt írtam, hogy az új ÉLETÜNK kulcsai... Mert ez nem csak nekem lesz jó, hanem remélhetőleg Nektek is.A kulcs az én kezemben lesz, de ha nyitva lesz az ajtó, szeretettel várlak majd benneteket! 
Szorítsatok Nekem és gyertek majd! Remélhetőleg szeptember közepétől már nyitva lesz a piros ajtó...

A következő bejegyzésben megmutatom Nektek, hogy most milyen állapotban van a bolt és leírom, hogy mik a terveim! Aztán meg tartok egy nagy festő partyt a barátnőimmel, ahol mindenki kap egy ecsetet és egy bútort, de mindenről majd szépen, fokozatosan!
Küldjétek az erőt:)

Itt követhetitek a folyamatokat: https://www.facebook.com/kedvespottyos
 

2015. május 17., vasárnap

Kavicsot festettem a Tv-ben:)

Szilveszterkor Pesten buliztunk és éjfélkor, amikor a tüzijátékok megszínezték az eget, elhatároztam, hogy ebben az évben többet leszek ebben a varázslatos városban és minden lehetőséget elfogadok, ami engem és a karierremet építheti! Így gondolhatjátok mennyire boldog voltam, amikor a Fem3 Cafétól megkerestek, hogy szívesen látnának a műsorban! A blogom alapján találtak rám, így gyorsan fel is írtam magamnak, hogy gyakrabban kellene írnom... :) Én nagyon megörültem, de aztán mégis  nagyon meglepődtem, amikor valóban felhívtak, hogy szerdán ráérek-e?! Én azonnal igent mondtam és belevetettem magam a kavicsfestés művészetében, mert hogy ez volt a téma aznapra! Nem, nem vagyok festőművész, de igyekeztem olyan ötleteket megvalósítani, amit használni tudnak majd a nézők és mivel én a kreativitás osztogatásánál álltam tovább sorban, így gondoltam ezt is megoldom! Kavicsot egy kedves ismerősömtől kértem s.o.s.-ben, amikről kiderült, hogy amúgy ha többen is vannak, egész nehezek tudnak lenni... :)
Hú, én úgy izgultam, ráadásul a gyomrom sem volt túl jól, így szerda reggel inkább hasonlítottam egy szellemre, mint egy kreatív bloggerre!Még enni sem bírtam, ami lássuk be, rám egyáltalán nem jellemző:)
A studióba taxival vittek. Ott egy gyönyörű, szőke lány köszöntött, ő vitt a sminkbe, meg a fodrászhoz (menő, mi? :), aztán meg várakoztam, hogy adásba kerüljek! Nagy szerencsémre ott volt Varga Feri és Balássy Betti is a kislányukkal, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk, így a bennen lévő összes feszültség feloldódott! Innen is köszi Nekik, mert számomra szó szerint jókor voltak jó helyen! :) Mire kamera elé kerültem, már ez volt a világ legtermészetesebb dolga, bár azért a kezem remegése csak jelenthetett valamit... Mónika és Joshi nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, nagyon élveztem a velük való beszélgetést! Az egész csak pár percig tartott, de számomra egy hihetetlenül fantasztikus élmény volt, amit azt hiszem, soha sem fogok elfelejteni!!!! A hab a tortán Márk volt, a Spektrum Home és Tv2 lakberendezős, kert átalakítós műsorainak vezetője, akinek azt hiszem minden műsorát nézem, aki közvetlenül utánam következett, így én élőben nézhettem végig, hogyan készti a spagetti palántáját! A végén még beszélgettünk is kicsit, nekem is adta, amit készített, de sajnos a vonatra nem akartam felszállni egy órási, beültetett kaspóval, főleg úgy, hogy már a kavicsaimat is gurulós bőrönben húztam, mert olyan nehezek voltak... 
A Tv2 épületében egyébként mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, így növelve az élményt és sikerült teljesen elvarázsolniuk! 
Ami eztután történt, azt még most sem fogtam fel, ugyanis olyan hihetetlen szeretet hullám indult meg felém, amit nem is értek azóta sem! A telefonom lemerült, mert annyian hívtak és írtak, rengeteg dícséretet és kedvességet kaptam!!! Ha összeadjuk a szereplést, meg ezt, akkor gondolhatják, hogy milyen leírhatatlan érzés volt ez az egész! 
Este, amikor visszanéztem a felvételt, nagyon fura volt látni magam, de mégis jó volt és remélem nem tartotok beképzeltnek, de nem láttam magam bénának, egész jókat mondtam:))))) A gyerekek is csak csodálkoztak, de azt hiszem tetszett nekik és remélem 10-20 év múlva is büszkék lesznek rám, hogy egyszer még egy országos TV-ben is voltam!
Nagy örömömre utána többen mondták, hogy kedvet kaptak a kavicsfestéshez és valóban jó móka, így még boldogabb voltam, hogy hozzájutatthattam őket ehhez az élményhez!
Szeretném megköszönni a Fem3 stábjának, azon belül is Tábori Bettinának a meghívást és reménykedem, hogy találkozunk még és sikerül újra olyan ötletekkel előállnom, ami hasznos lesz a nézők számára!
Szerda este persze már nekem kellett itthon összeszedni a szemetet, bepakolni Rozit és kicserélni a büdi pelust, szóval hamar a földre kellett újra lépnem, de nem bántam, mert újra tele lettem energiával és boldogsággal, mintha feltöltötték volna az aksimat, így most újjult erővel vetem bele magam az alkotásba és a jövőm építgetésébe! Van ugyanis egy álmom, ami úgy néz ki, hogy akár még meg is valósulhat és ami nem csak nekem, de Nektek is jó lesz! Többet nem mondok, de szorítsatok, hogy minden jól alakuljon:)

Itt a videó felvétel rólam:)

 http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/12182_dekoralj_kavicsfestessel.html



És néhány kép, már a helyükön, a teljesség igénye nélkül, ugyanis sajnos a felét elosztogattam a stúdióban, mert olyan happy voltam:)

Amire szükséged lesz:
- szép, formás kavicsok, megtisztítva
- akrill festék
- lakk
- alkoholos filcek és festőfilc
- mozgó szemek
- ecset- és szivaecset
- szalvéta, szalvétatechnika
- képzelőerő

A kavicsokat vedd a kezedbe és nézd meg, van-e köztük olyan, ami hasonlít valamire. Ha igen, használd bátran és kreatívan! Az egyikben én például szív formát láttam, így ezt keretbe foglaltam, mert a falra néha képek helyett ilyen emlékek is kerülhetnek!
Volt, amire autót festettem, mert azt láttam benne, de születtek kavics szörnyek , katicák és egy teljes mese falu is:) Dekupázsoltam is persze, hűen a kedvenc technikámhoz, de készültek játékok is, amikkel a lányaim tök jókat játszanak, főleg a kisebbik!
Kipróbáltam a táblafestéket is, jól mutat rajta, de készültek hűtőmágnesek is, amik meg a hűtőmön mutat jól! Nagy kedvenc volt a kavivs kaktusz, ami nem szúr és a növény gyilkosokat is túl éli:)
Az ötletek jöttem maguktól, de persze sok már amúgy is fenn volt a neten, mert másoknak is eszébe jutott a többsége, de amint az elején említettem, nem vagyok művésznő, használható ötletekkel akartam előállni, amik alkotásra késztetnek!













Jó munkát:)

2015. április 20., hétfő

Angyal Anyu Díj

Hamarosan!!!
Számomra az Anyák-Napja az egyik legszebb ünnep, hisz ilyenkor köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat! Egy csokor orgonával, versikével, közös ebéddel adunk hálát azért a sok jóért és odaadásért, amit Tőlük kaptunk!
Amióta Anya vagyok, jobban értem és érzem, hogy mit is jelent Édesanyának lenni és azóta az én Anyukámat is jobban csodálom és megértem! 
Anyának lenni szép feladat, de nem könnyű! Az időnk csak kis részét tudjuk Anyaként élni, hisz a házimunka, kerti munka, a fizetésért való  munka, idősek ápolása, az oviba, iskolákba való önkénteskedés és még hosszan sorolhatnám, annyi időnket elveszi, hogy csak amikor felnőnek majd a gyerekek, akkor vesszük észre, hogy máshogy kellett volna... 

A Terézanyu pályázat minden évben elgondolkodtat, sokszor írásra is késztet, bár íróként még nem sikerült debütálnom, a történetek sokáig ott élnek bennem!
Az idei első helyezett írása nagyon meghatott... Amióta elolvastam, azóta minden nap eszembe jut a Répamese, amit zokogva olvastam, mert annyira megható és elgondolkodtató Orsolya története.

Az írást itt olvashatjátok: http://www.terezanyu.hu/projektek/terezanyu-palyazat/terezanyu_palyazat_2015/te_miert_dolgozol/szilagyi-arkos-orsolya/

Orsolya nem így tervezte az életét, de egy rossz útra tévedt répadarab átírta a forgatókönyvét és azóta minden napja egy küzdelem!

Én elég "olaszos" természetű vagyok, így nálunk elég hangosan zajlik a gyereknevelés! A két csodálatos gyermekem szerencsére egészséges, jóképességű, művészi hajlammal megáldott, akaratos és szép leányzók, akik sok fejtörést okoznak nekünk, de egy mosolyukkal levesznek a lábamról! Minden este hálát adok, hogy ők a lányaim, hogy Anya lehetek és hogy élhetem az életemet is mellettük! Dolgozhatok, moziba járhatok, találkozhatom a barátnőimmel és fejleszthetem magam.
De ha betegek, velük alszom és minden pillanatban azon aggódom, nehogy komolyabbra forduljon, de szerencsére pár nap után újra a csilláron lógnak és teát követelnek, meg csokit:)

Először az egyesületünk létrehozásakor találkoztam egy Anyukával, aki beteg kisfiával tölti szinte minden percét, ennek ellenére mindig mosolygott és kedves volt mindenkivel! Én már akkor majd megőrültem egyetlen, EGÉSZÉGES gyermekem dackorszakától, majd jól elszégyeltem magam, hogy milyen hálátlan is vagyok, hisz én szórakozni járok, dolgozom és vásárolgatom, míg Ő naphosszat azért harcol, hogy a fia bekerüljön egy olyan intézménybe, ahol végre megfelelően segíthetik a fejlődését! Nem, nem bentlakásosat, mert nem ellökni akarta a fiát, hanem megadni neki minden lehetőséget, hogy önállóbb lehessen!

Azóta több ilyen Anyukát is volt szerencsém megismerni és bár ők nem tudják, rengeteget gondolok rájuk és keresem azt a módot, amivel segíthetek Nekik!

Gyógymódot nem tudok adni és sajnos anyagilag sem tudom őket támogatni, de egy mosolyt és valami szívből készült ajándékot adhatok Nekik, mert megérdemlik!!!

Ők mondhatni lemondtak az életükről, a vágyaikról, terveikről, hogy addig segítség beteg gyermeküket, amíg csak tehetik! Ők azok, akik reggel nem a ruhák és cipők között válogatnak, hanem az aktuális gyógyszeradagot próbálják beadni szívük kincsének! Ők azok, akik nem járnak nyaralni, hanem orvosokat látogatnak és ők azok, akiknek ritkán jut új táska vagy egy-két gondtalan óra! Ők azok, akik némán tűrnek, akiktől a társadalom elvárja, hogy otthon maradjanak, miközben nem kérdezik, hogy hogy bírják?! És ők azok, akinek én szeretnék egy picit segíteni azzal, hogy Ők kapnak ajándékot, ami talán majd arra emlékezetti őket, hogy igazi angyalok, akik segíteni jöttek a Földre!

Nem szeretnék csak egy valakit megajándékozni, ezért most kérem alkotótársaim segítségét!

Tisztelettel megkérerlek Benneteket, hogy ha támogatnátok a kezdeményezésem, adjatok ti is egy általatok készített díjat egy Angyal Anyunak! Legyetek létrehozói egy ismeretlen ember örömének, aki naponta tesz azért, hogy segítse gyermeke életét!
Az ajándék vagy díj értéke érje el a 3000 Ft-ot és a postázást is vállalnod kell, hogy ezzel is enyhítsünk a terheiken! Cserébe Te választhatod ki, hogy kinek szeretnéd adományozni a díjadat, ki az, akinek a története a legjobban meghatott!

A felajánlásokat június 16-ig várom az agnessdesignforyou@gmail.com e-mail címre, egy rövid bemutatkozással és a díjról készült jó minőségű fényképpel! 

Fontos! Olyan díjjal készüljetek, ami az Anyukáknak, tehát egy felnőtt Nőnek okozhat örömöt, mert most Őt jutalmazzuk a minden napos harcokért! Ez nem egy öncélú marketing fogás, ezért az adni akarás célja vezéreljen mindenkit, de minden díjnak fel lesz tüntetve az alkotója, így adva tiszteletet Nektek is!

A pályázóknak egy rövid írással (max. 2 oldal), pontos név és lakcím meghatározásával kellene írásukat elküldeni az agnessdesignforyou@gmail.com e-mail címre június 30-ig! Olyan Anyák pályázatát várjuk, akik tartósan beteg gyermekük (0-18 éves korig) mellett töltik mindennapjaikat, miközben próbálnak más szerepekben is helyt állni! 
Az írásokat itt fogom közzétenni, így a pályázók hozzájárulnak, hogy írásukat megjelenítem! Aki nem szeretné, hogy kiírjuk a nevét, adjon meg egy kitalált nevet, amivel posztolhatom! 

A pályázó lehet egy "Védangyal is", aki ajánl egy anyukát, aki szerinte megérdemli, de postázási címnek az általa jelölt személyt kell feltüntetnie! 

Kitalált történetekkel kérjük ne próbálkozzanak, mert nem lenne fair azokkal szemben, akik nap, mint nap egy vagy több beteg gyermek ápolásával foglalatoskodnak!

Remélem a kezdeményezésemet Ti is értékelni fogjátok és megértitek a bennem lévő szándékot! 
Nagy izgalommal és sok zsebkendővel várom az írásokat és remélem, hogy a kézművesek is aktívak lesznek majd és a kezdeményezés mellé állnak!

Hívjuk fel a figyelmet az Anyal Anyukra, az Ő mindennapjukra, az Ő hősiességükre!







2015. április 17., péntek

Szék - rózsával és nyomdával

Van az úgy, hogy az ember meglát egy ötletet és úgy érzi, ilyen neki is kell! Ha az ember lánya még kázműves is hozzá, akkor aztán addig-addig mocorog az agyában, hogy aztán hirtelen felindulásból ecsetet ragad és beleveti magát a festésbe!
Na, hát természetesen én is így jártam, ugyanis a https://www.facebook.com/ArtistHomeDecor oldalon megláttam és beleszerettem néhány mesésen felújított kerti székbe!!! Nem hagyott nyugodni, megosztottam a képet, majd tovább mocorgot az agyamba, míg végül bevillant, hogy az erkélyen van nekem egy ilyenem!!!!! Szuper, indulhatott is a munka!!!!
Persze ablakot kellett volna pucolni, meg fürdőszobát kivaxolni, meg dobozokat alapozni, de lássuk be, ha jön az ihlet, jön, nem lehet mit tenni, na.......
Szóval lemostam róla a tél és a főutca porát (nem kellett csiszolni!), majd lekentem az egészet Dekor Soft Paint feketével, hogy a visszacsiszolásnál előjöjjön majd a színe. Ahogy megszáradt, lekentem Dekor Soft Paint rózsaszínnel. Aztán elővettem egy nagyon finom csiszolópapírt és nagyon lassan, gyengéden elkezdtem csiszolgatni azokon a helyeken, ahol szerettem volna viszont látni a feketét! Az Asztalom műhelyében, Erikánál tanultam meg, hogy nagyon finoman csiszoljak (ami elég nehéz feladat, ha az ember lánya mindig rohan és gyorsan dolgozik), mert az alatta lévő színre és nem az eredeti színre vagyunk kíváncsiak!!!
A csiszolás után portalanítottam és jöhetett a dekupázsolás, hisz nekem ez a szerelmetes technikám, ezzel szeretek dolgozni és szépíteni!
A szalvétát nem vágtam, hanem tépkedtem, mert így a széleit szebben el lehet dolgozni. Elterveztem a mintákat, kitépkedtem, majd lécről-lécre haladva kezdtem el felvinni a mintát. Először a szélénél kezdtem, majd a léc hajlatánál óvatosan eltépkedtem a szalvétát és vittem fel a következő lécre. Nem egyszerű, de nem is nagy ördöngősség, így aki már dekupázsolt, annak menni fog.
Mivel mostanában a stencilezéssel nem volt sok sikerélményem, ezért úgy döntöttem, hogy pecsétezni fogok, ami szintén nagy kedvencem most, így vadászom most a különleges nyomdákat!
Ahogy ez megszáradt, egy picit még átcsiszoltam, hogy ne legyen annyira erős a színe, majd az egész széket átkentem matt lakkal. Ez a festék követeli, hogy lekezeljük, mert egyébként könnyen lekopna, de ezzel a festékkel nagyon szépen lehet bútorokat antikolni, különlegesebbé tenni!
Amikor elkészült a szék, nagyon boldog voltam, mert óriási öröm számomra, amikor el tudok készíteni valamit, amit előtte nyáladzva csodáltam! Bár helye nem nagyon van a lakásban, de formálódik egy álom, ami talán megvalósulhat a közeljövőben, így ott majd biztosan jól mutat majd:)
Egyszer írok majd a kalapdobozokról is, amiben még van mit fejlődni, de számomra fantasztikus érzés, hogy a gyerekként olyan nagyon csodált dobozokat, ma már én is el tudom készíteni...

Akinek megtetszett az ötlet és szeretné elkészíteni, remélem, hogy a leírásommal tudtam segíteni és ti is csodákat alkottok majd! Ha az ember romantikus lelkületű, mint én is, ezzel hozzá járulhat egy nagyon romantikus kis kertecske még romantikusabb dizájnjához és pl. ilyen széken iszogathatja a jól megérdemelt kávét, természetesen sütivel, mert anélkül mi értelme lenne?!
Jó munkát Nektek!!!


Itt a kép, ami megihletett:



És így készült az enyémé:

 

 

2015. február 16., hétfő

Verandáztunk

Hogy mi az a Veranda? Na, nem az, ami a nagyanyáink háza előtt volt, hanem egy új és fantasztikus kezdeményezésre, amit Pintér Betti, a Sylk by Bett ( https://www.facebook.com/silkbybett?pnref=lhc) művészi selyem festője, a debreceni Kredenc mintájára indított el Egerben! A vásár lényege, hogy minden hónapban mi, környékbeli lelkes kézműves kipakolunk a kis portékáinkkal és megmutatjuk, hogy milyenek is a kézműves munkák "élőben". 
Nagy izgalommal és sok-sok munkával készültem! Bugaccal és Gubanccal készültünk, de Tündi fia lebetegedett, így Gubanc Gabival és az ékszereivel együtt érkeztünk! Én egész héten szinte csak azzal foglalkoztam, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű árút vigyek magammal. Péntek estére már borzalmasan fáradt voltam, mert közben volt egy foglalkozásom másodikosoknak, illetve egy WorkShopom is (mert nem gondoltam át, hogy azért mégsem olyan jó ötlet mindent egy hétre bezsúfolni). Péntek este kilencre végre rend lett az asztalon és a környékén (ahol konkrétan balett táncosként kellett közlekedni) és még ki is porszívóztam, mert amúgy nem aludtam volna nyugodtan:) 
Gabi apukája vitt be minket Egerbe, ahol jó helyet kaptunk Bettitől:) Sok idő volt, mire minden be lett árazva és olyan lett az elrendezés, amit elképzeltem, de a végén nagyon elégedett voltam az eredménnyel! Már a kipakolásnál eladtam egy ajtódíszt, aminek nagyon örültem, ugyanis az esélytelenek nyugalmával érkeztem! Mivel ez volt az első ilyen vásár, eléggé hátulra is kerültünk, meg aztán nincsenek túl jó vásáros tapasztalataim, ezért úgy érkeztem, hogy kipakolok, bemutatkozom és lesz, ami lesz! 
Na, aztán hosszú órákig nem volt semmi! Kevés ember tért be, azok is inkább csak végig szaladtak, de nem voltam elkeseredve, mert nagyon jó érzés volt ennyi remek kézműves között lenni!
Délután, már majdnem elaludtam, pakolni készültem, amikor megjelent Lencsi művek alkotója és a kedves férje, akivel nem csak egy jót beszélgettünk, de még vásároltak is tőlem:) Aztán volt még egy-két vevőm, nem sok, de volt és ennek én nagyon, de nagyon örülök! 
Bár ismét több volt a beruházás, mint a haszon, de nem vagyok elkeseredve, sőt! Mondhatni egyre inkább a Kedves Pöttyösben képzelem el magam és nem egy szervező irodában! Nagyon szerettem a munkámat és biztosan egyszerűbb lenne fix fizetésért, fix munkaidőben dolgozni, mint vállalkozni, de az eddigi munkáim soha nem tudták nekem megadni azt a felhőtlen boldogságot, amit az alkotás közben érzek! Tudom, hogy vállalkozóként nagyot kockáztatnék és sokkal többet kellene dolgoznom, de abban reménykedem, hogy megérné, mert szeretném:) Arról nem is beszélve, hogy most van egy nagyobb mennyiségű azonnal vihető termékem:)
A Verandáról nagyon fáradtan, de nagy békével és örömmel a szívemben érkeztem haza! Bár a megmaradt árukészletet egyszerűen már nem tudom hova rakni, ráadásul most festünk is, így még nagyobb a kupi, mint eddig, úgy érzem, hogy jó ez így, jó helyen vagyok, ez vagyok!
Ráadásul azt már most tudom, hogy vasárnaponként továbbra sem szeretnék dolgozni, csak a családdal lenni és tegnap például el is szöktünk az itthoni idegbajból és egész nap csak csavarogtunk céltalanul, óra és feladatok nélkül és nagyon remélem, hogy a jövőben is lesz sok ilyen, mert nagyon jó volt együtt lenni és kiszabadulni!
Tehát a Valentin nap nálunk a Verandáról szólt, de nagyon jó volt, így megyek legközelebb is, az biztos! Köszönet Bettinek a szervezésért és a sok fáradozásért, én tudom, hogy mennyi munka van egy-egy ilyennel, de üzenem, hogy jó lesz ez és hamarosan lesz egy csomó olyan ember, aki majd külön készül a Verandára és ott szerzi be az ajándékokat a szeretteinek:)

Itt van néhány kép az eseményről és egy naptár, ha ti is szeretnétek jönni:) Én ott leszek:)










2015. január 24., szombat

WorkShopos logó született

Ma Bugaccal és Gubanccal ArtiStamp-nál voltunk WorkShopon, ami lefordítva magyarra annyit jelent, hogy Tündivel és Gabival Káposztás Juditnál voltunk egy pecsétkészítő foglalkozáson:)

Tündi találta ki az egészet és elég komolyan is gondolta, mert nem elég, hogy minket rábeszélt =nem kellett sokáig győzködnie), még a férjét is rávette, hogy vigyen fel bennünket Pestre a foglalkozásra!
Én nehezen ébredtem, szívesen aludtam volna még reggel pár órát, meg aztán itthon kellett hagyni a családot, esett is,  így viszonylag nehezen indultam. Ráadásul a "házit" sem végeztem el, ugyanis két pecsétből csak egyre volt ötletem és az is elég gyengén volt megrajzolva...

Aztán ahogy beléptünk a Manzart Rajziskola és Művészeti Műhelybe, már éreztem, hogy jó lesz ez, meg hát volt süti és kávé is:)

Judit, aki képzett grafikus, készült nekünk néhány rajzzal és ahogy ránéztem a lapra, egyből kiszúrtam a kis ajándékcsomagot. Elkezdtem rajzolgatni rá kis szíveket, amikor Gabi és Tündi felvetették, hogy mi lenne, ha a csomag "madzagja" lenne az A, mint Agnes- betűm szára. Nagyon megtetszett az ötlet és ahogy nézegettem, rajzolgattam, egyszer csak jött a megvilágosodás! Hát mi lenne, ha az A betű átlós vonala helyett az S betűt, a szárához pedig a D betűt tenném, amiből így összeállna az AgnesSdesign nevem!!! Annyira megörültem ennek, hogy azonnal megrajzoltam és már faragtam is a radír-szerű anyagot!!! Mivel kb. 1 éve gondolkodom egy egyszerű, de mutatós, ugyanakkor kifejező logóban, így úgy éreztem magam, mintha Karácsony lenne!!! Tudom, hogy ezt sokan nem értik, de egy kézművesnek a logó az egyik legfontosabb védjegye, így mindenki igyekszik egyedi megvalósításokban, de nekem nem jött az ötlet.... De ma megszületett, itt van és az enyém!!! Olyan, amilyet elképzeltem, de igazából még jobb, hisz a csipkés, pöttyös kör kereten kívül semmi ötletem nem volt!!!  Ha nem jövök el ide, soha az életben nem jutott volna eszembe, hogy egy ajándékcsomag legyen a logómban, pedig hát én ajándéktárgyakat készítek, ráadásul szeretettel, amit tökéletesen kifejez a szív a tetején és ezekkel a betűkkel meg aztán tökéletesen megjelent, amit magaménak tudok érezni!!! Szóval köszönet a Lányoknak és persze Juditnak, akinek hála, azonnal pecsétem is lett hozzá:)

Amúgy jó móka volt a pecsétkészítés, nagyon élveztük! Linó metsző késsekkel dolgoztunk, azokkal vágtunk - Tündi szerint kapirgáltuk, a kontúrok mellett az anyagot. Két pecsét is készült, a másikra az első logómról vettem le a képet, hisz a fémdobozaim henger alakúak, de itt már a pöttyök és a csipke is megjelent, mint állandó szereplők a munkáimon! Az is nagyon tetszik, így nagyon örülök, hogy mostantól a termékeim mellé saját készítésű pecsétet is tehetek!!!

A 3 órás foglalkozás nagyon gyorsan véget ért, mert minden perce élvezetes volt és szerethető! Feltöltődtünk, kikapcsolódtunk, együtt voltunk, beszélgettünk, ma se fogytunk és még pecsétünk is lett! Körbejárva, a többiek munkáit látva azért van még mit tanulnom, de én nagyon elégedett vagyok az eredménnyel:)

És végül a logóm jelentése: AgnesSdesign - a szeretettel készült ajándék.
Remélem, hogy látjátok majd ti is benne azt, amibe én beleszerettem...

 

 
És íme a logóim, de ezek közül is az, amit használni szeretnék és amit én raktam össze, az utolsó és a legkedvencesebb:)


Látjátok benne a betűket? És azt, amit kifejezni szeretnék vele?