Bőrönd asztal? Mi
van???
Mert az oké, hogy
vintage, azt értitek. Meg külön-külön az asztal és a bőrönd is értelmezhető…
De mit jelentenek
így együtt?
Bevallom, erre is
Kati vett rá… Talált a neten egy képet, amin egy bőröndből készítettek asztal,
így biztosítva a tárolás és újrahasznosítás lehetőségét. Szerette volna, de nem
tudtuk, hogy mire lehetne használni, ezért kitaláltuk, hogy legyen majd ebben a
gyerekeknek a színes ceruza, papírok stb.
Talált is egy szuper
kis bőröndöt, meg egy embert, aki ebből 4 láb segítségével és egy fadeszkával
asztalt készített, aztán kb. 1 hónapig nézegettem ezt a kis csodát!
Olyan szép színei
voltak, ehhez sem mertem hozzá kezdeni természetesen. Gondoltam, majd biztos
elrontom, nagy feladat ez, nem vagyok még kész, hogy ilyeneknek neki essek.
Aztán a fésülködő asztalok, tükrök, kis szekrények festése után Kati már nagyon
türelmetlen volt és egy adag somlóival próbált lekenyerezni, hogy essek már
végre neki a munkának. És pont. Szóval bár a somlóit nem kívántam, nagy
duzzogva neki estem ennek is.
Először Pentart
alapozóval alapoztam fehérre a bőrönd tetejét, majd Pentart dekupázs
ragasztóval felvittem a rizspapírt, aminek a széleit picit megtépegettem. Utána
elkezdtem a country kékkel, fehérrel, szürkével szivacsecsetek segítségével
összefesteni a széleket, színeket. Nem volt kis feladat, de amikor kész lett,
üresnek éreztem. Közben Kati kitalálta, hogy a bőrönd alsó része igenisderögtön
legyen fehér, így kellett számomra, hogy ez a szín visszaköszönjön, így
stencilezni kezdtem az alapozó festékkel. Aztán az alját lekentem fehérre és
dekuztam rá két rózsaszín rózsát, ami a szalonban több helyen is
visszaköszön. Amikor minden kész lett,
akkor az arany antikoló pasztával áthúzogattam több helyen, Kati pedig a csatjait
lefújta arany spray festékkel. A lábait ős festette és repesztette. Először
Pantart barnával lekente, majd néhol átkente repesztővel, végül ment rá a
country kék. Mikor minden kész volt, lelakkoztuk bútorlakkal és természetesen
szerelmetesen csodáltuk és fotózgattuk.
Hát mit mondjak,
jót tett neki a festés, nagyon csínos lett! Azóta is ott van a szalonban, tele
ceruzákkal és papírokkal és akárhányszor bemegyek, mindig megsimogatom picit és
köszönök neki, hisz „ő” is hozzájárult egy picit a személyiségem fejlődéséhez.
Azóta is hálás
vagyok Katinak a feladatokért, amiket tőle kaptam, mert bár nem volt egyszerű,
sokszor talán sok is volt, de a végeredmény mindig megdobogtatja a szívemet!
Általa rengeteget fejlődtem és azt hiszem, ha legközelebb megbolondulok és
elvállalok egy ilyen nagy munkát, azt csakis vele együtt dolgozva teszem meg,
mert ő sokkal bátrabb nálam és nem hagyja, hogy visszatáncoljak, ha megijedek
valamitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése