Tortatál stencillel

Szeretném Nektek bemutatni, hogy hogyan készült a stencilezett tortatálam, mert bár tudom, hogy a szakavatott szemek ezt azonnal látják, azért remélem, hogy egy páran örültök majd ennek a bejegyzésnek!

Amióta megjelent a piacon a Pentart legújabb terméke, a Dekor Soft Paint festék, azóta szerettem volna kipróbálni! Arra voltam kíváncsi, hogy miben más ez a termék, mint egy hagyományos akrill festék és hogy könnyebb-e vele dolgozni vagy épp fordítva.

Novemberben nyertem egy lehetőséget az Asztalom műhelyébe, Erikához (http://azasztalom.blogspot.hu/), ahol már kipróbálhattam az ASCP együtt (bővebb: http://nemiskacat.hu/) és sok okos, hasznos dolgot tanulhattam meg erről a két festékről! Először is, arra voltam kíváncsi, hogy a Bútorfestők miért is használják ezeket előszeretettel, szemben a hagyományos, Festék Boltokban kapható festékekkel, amelyek olcsóbbak és könnyebben hozzáférhetőek, mint pl.: az ASCP. Az Asztalom csodálatos és lélekmelegítő műhelyében aztán nem csak megtudtam, de éreztem és értettem is a különbséget... A festék kicsit sűrűbb, így a Dekor Soft Paint is, ami nekem különösen szimpatikus, mert bár jobban rá kell nyomni az ecsetet, de valahogy az érzet, az más, jobb:) 

Erikánál egy órási dobozt díszítettem, ott alulra került a fekete Pentart festék és arra rá a piros ASCP. Aztán jött a varázslat, a csiszolás... Alapvetően nem vagyok egy lassan csiszoló típus, még enni is gyorsan szoktam, de ezt lassan, érzéssel kell csinálni... Ha erősen csiszolunk, akkor sajnos nem a alsó festék színe fog vissza köszönni, hanem maga az alap, azt meg nem szeretnénk, így finom csiszoló kell és szép finom, lassú mozdulatok. (Itt emelném a kalapom a Hobbi Bútorfestők előtt, akik óriás szekrényeket képesek így festeni és csiszolni). A csiszolás után jött nálam a stencil, ami az ASCP-vel szebb lett, mint előtte bármikor, ugyanis sűrűbb az állaga, így nem folyik! Aztán waxoltunk, életemben először... Hát, ez sem egy gyors menet, de olyan bársonyos, lágy fényű eredménye lesz, hogy mindenképp megéri! Az Asztalom műhelyéből akkor vigyorral távoztam, hogy a 2 órás vonatúton valószínűleg egy páran aggódtak, hogy mikor perdülök táncra, de az az igazság, hogy olyan jó volt ott lenni, mint pl. nyáron a Balatonon... vagy még jobb... Aztán az is eszembe jutott, hogy ha az én WS-ről is csak fele így távoznak a résztvevők, akkor már megérte megszületnem! Köszönöm Erika!!!

A tortatál

Néhány hónapja vettem a kosarbolt.hu-n ezt a tortatálat, mert mivel imádom a sütiket, kellett vmi dizájnos tálalás, de egész egyszerűen nem tudtam, hogy mit is kezdjek vele... Vártam, félre raktam, majd befogtam "adventi koszorúnak", míg végül neki estem.

 

Először lekentem Dekor Soft Paint burgundi vörössel (csodás szín), majd száradás után erre jött a fehér. Várni kell, hogy rendesen megszáradjon, különben rózsaszín lesz, nekem elhihetitek:) Aztán jön a csiszolás. Nekem nem volt itthon csiszolópapír, így egy régi körömreszelőt használtam hozzá. Kb. fél órát csiszoltam, hogy ott legyen kopott, ahol én szeretném, közben kijött, hogy mitől is más ez a festék. Kicsit olyan, mint a kréta festék, ahogy csiszolod, úgy szinte reszeled le a kréta réteget és így hozod elő az alsó színt. Szerintem ezt a hatást akrill festékkel nem biztos, hogy ilyen szépen el lehet érni, de nem vagyok szakértő, szóval  cáfoljatok nyugodtan, szeretek tanulni. 

A stencil az én esetemben nem volt kétséges, főleg, hogy csipke mániás vagyok, így ezt a csodás csipke mintát választottam rá (Stamperia). A Dekor Soft Paint is boldoggá tett a sűrűségével, mert igazán szép lett a stencil, legalábbis hozzám képest... A rögzítő spray szerintem fontos, mert bár nem olcsó, szebb lesz a munkánk tőle, ha nem mozdul el a stencil. Aztán várunk megint a waxolás vagy lakkozás előtt, hogy rendesen megszáradjon a felület. Különben rózsaszín lesz, nekem elhihetitek... :) Ezeknél a festékeknél fontos, hogy "lezárjuk" valamivel, ugyanis a poros felületet, ha elekezdenéd pl. nedves ronggyal áttörölgetni, lejönne a festék... Így kell valamelyik, nálam most a wax megy! Egy régi pizsama darabjaival először területenként felvittem a waxot, majd elkezdtem egy tiszta ronggyal "beletörölgetni" és az egésznek így lett egy csodás pici csillogása, bársonyos felülete!

Nos, ilyen lett és hogy őszinte legyek imádom! Inkább dísz lesz, mint funkcionális tárgy, mert a sütiket az Ikeás kupolásban tartom, ami most számomra a mennyország kulcsa (abban vannak a sütik:), de a konyha az biztos, hogy még szebb lett tőle!

És végül a festékről... Nekem nagyon megtetszett, jó volt "játszani" vele, így beszerzek még néhány színt és lassan jöhetnek a kisbútorok, meg a nagyok, meg a .... Meg aztán, remélem, hogy egyszer majd meglesz az én Kedves Pöttyösöm és majd ott, mi, sokat és sokszor alkothatunk közösen egy jó kávé mellett...

Ilyen lett, lépésről-lépésre:



És ez történt az Asztalom műhelyében:

Új év - új remények

2015-öt írunk már és én új reményekkel vágok neki ennek az évnek. Sajnos 2014-ben több fájdalmas dolog is történt az életemben, így azt hiszem most újra kell építeni önmagam. Először is azt kellene kitalálnom, hogy munkaügyileg mit is kezdjek most magammal. A munkahelyemről sajnos indok nélkül elküldtek, így elsősorban most azt kell kitalálnom, hogy merre tovább?! Keressek elszántam munkát valahol vagy teljesedjek ki a hobbymban?! Dolgozzak másnak vagy legyek a magam főnöke?! Képes vagyok-e az önállóságra vagy irányításra szorulok?!

Azt tudom, hogy nagyon nehéz volt eljönni a Művelődési Házból, hiszen előtte is ott dolgoztam, megszoktam, megszerettem az új körülményeket és úgy éreztem, hogy méltó vagyok egy főállásra. A "kirúgással" az önmagamba vetett hitem omlott össze és a fene nagy önbizalmam is megsínylette. Most úgy érzem, hogy nem vagyok alkalmas semmire. 

De, mivel pozitív személyiség vagyok, a decemberem ennek ellenére is varázslatosan telt, hála a rengeteg megrendelésnek! Teli torokból énekelt nekem Michael Bublé, a TV-ben ment a Kandalló csatorna, én meg kedvemre alkothattam és ez sokkal jobb volt, mint amit szervezőként valaha is átélhettem! Sok-sok termék készült, a legutolsó darab is szeretettel és teljes odaadással és nagyon hálás vagyok Nektek, hogy bíztatok Bennem! Amikor alkottam, úgy éreztem, hogy ezzel akarok foglalkozni, ez vagyok én valójában, de tudom, hogy számomra a változatosság az egyetlen járható út, ezért valahol a szervezés és az alkotás között kell megtalálnom önmagam. Van is egy ötletem, amiben mindkettő benne van, de ahhoz tőke kell és sok-sok bátorság! Szeretnék egy kedves kis kávézós boltocskát, ahol talán sikeres lehetnék. Az egyetlen bajom, hogy egyenlőre városon belül kell maradnunk, itt viszont nem sok jövőt látok az elképzeléseimnek! Egyszóval megrekedtem, várnom kell most... Pedig utálok várni és még jobban utálom a meglepetéseket! Nem szeretem, ha nem tudom, hogy mi a következő lépés, ezért ilyenkor idegesítően sokat beszélek és elmélkedem és próbálom megtalálni az utamat. De most várnom kell, mert tényleg nem tudom, hogy mi lesz a következő lépés...

Az biztos, hogy most az AgnesSdesign a a munkám és a hobbym is egyben és már szinte remeg a kezem, hogy az ünnepek után újra dolgozhassak! Lelkesedésemnek keresztanyám váratlan halála szab most határokat, ugyanis a temetésig és utána egy darabig még nem lesz elég erőm nagy tervek megvalósítására! Gyászolom őt is, a nagybátyámat, a munkámat és a sok-sok elfojtott fájdalmat! 

Ezeken kell most felül emelkednem és ezeken fog segíteni nekem az AgnesSdesign!

Ezért, hogy ne hagyjam el magam és maradjak az erős, mások előtt járó Ágica, akinek sokan ismernek: 

- első körben aktiválom a Meska boltomat, hogy többen lássák és ismerjék meg a termékeimet

- új termékkel bővítem a megrendelési lehetőségeket, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem készítek két ugyanolyan terméket

- bővítem a célcsoportokat is, így például több, gyerekeknek készült termékem lesz
- figyelni a kiadás-bevétel egyensúlyára
- elfogadni, hogy ez az időszak most ajándék számomra az élettől, amit kedvemre használhatok bármire - vagyis lehetek, aki akarok

- megpróbálok nyitni külföld felé is, hátha pont az én termékeimre vannak kiéhezve

- lesznek azonnal vihető termékeim, mert igény van rá, de elsősorban megrendelésekre szeretnék dolgozni, hogy minden termék olyan legyen, amilyennek a megrendelő elképzelte

- Mottóm is lett: nincs két egyforma AgnesSdesign termék, mert nincs két egyforma ember sem

. igyekszem igényesebb, jobb minőségű fotókat feltenni a termékeimről, ami nem lesz egyszerű, de dolgozom rajta

- készülök újabb WorkShopokkal, de én magam is szeretnék minél többre eljutni, hogy fejlődhessek

- aktívabb lesz a blogos életem és szeretnék több játékot is a facebook oldalamon

- lehet, hogy megcélzok egy-két vásárt is, de az ne az én világom, így ezen még el kell gondolkodnom:)

- aktívabb kapcsolatot szeretnék alkotótársaimmal, hogy megismerjem őket és ne csak messziről csodáljam őket

- terveimben szerepel egy nyári tábor is, de ehhez is bátorság kell:)

- nagy terv, de ezt mindenképp szeretném megvalósítani, hogy legyen legalább egy műhelyem, mert itthon már nem férünk és szeretném a munkát és a családot szétválasztani

- és persze nagy álmom, a Kedves Pöttyös, ami nehezebb pillanatokban ébren tartja a lelkesedésemet, de erről is csak később:)

- befejezem a 24 nap, 24 mese, 24 ötlet - Adventi készülődés című kézműves mesekönyvemet, mert olyan jó mesék érkeztek a pályázatra, hogy nem maradhatnak a fiókban és azt hiszem, nekem is van egy-két jó ötletem

Az elkövetkezendő napokat, heteket és hónapokat az alkotás fogja kitölteni, azt hiszem egyenlőre nem keresek munkát! Jelenleg ebben kell megtalálnom önmagam és talán a jövőmet is, önmagam erejéből és tudásából kell megélnem! Szerencsés vagyok, hogy alkotó lehetek és még szerencsésebb, hogy mindezt szeretetteli, támogató környezetben tehetem meg! A Férjem a legnagyobb támogatóm azzal, hogy hagy alkotni és amikor látja, hogy időre van szükségem, megadja nekem és ellátja a lányok körüli feladatokat helyettem! Soha nem kér számon, inkább biztat és támogat, ami nagyobb segítség, mint azt ő gondolná! Sok barátom és fantasztikus családom van és azt hiszem, jelenleg is ez a legfontosabb!!! 

Az ő támogatásukkal és a bennem rejlő erővel remélem, hogy képes leszek megélni az álmaimat és egyre több embert tehetek majd boldoggá az alkotásaimmal és az ötleteimmel! Arra születtem, hogy adjak, így az biztos, hogy ezen az úton is megyek tovább:)

Szorítsatok és legyetek itt velem és persze mindenki hozzon magával még egy embert :)

Csodás évet kívánok Nektek!!!

Karácsonyi sütis doboz, avagy ezért ne dobj ki semmit

Pár éve kaptam az egykori munkahelyemen egy nagy doboz csokit, amitől dobtam egy hátast, ugyanis előtte (és azóta se) kaptam még ilyen sok "boldogságot" egyetlen piros dobozban. Az édesség hamar elpárolgott, hála kicsiny családom segítőkészségének, de a doboz maradt. Nem dobtam ki, miért is tettem volna, de kb. 3 éve csak ide teszem, oda teszem és nézegetem, hogy mit kezdjek vele?!
Most jött el a pillanat, hogy azt mondtam, elég, új ruhát kapsz, megszépülsz és újra tele tömlek boldogsággal:)
A piros színtől nem szerettem volna elszakadni, hisz egyrészt ez az egyik kedvenc színem,másrészt nem akartam belülről is átfesteni a dobozt! Találtam egy édes kis baglyos szalvétát, így az került a tetejére, na de nézzük lépésről lépésre.

Először is Pentartos alapozóval három rétegben lealapoztam a dobozt fehérre. Ez azért fontos, mert így nagyjából eltüntethetjük az írást és a mintákat, de a fedés ebben az esetben nem lett tökéletes, hisz műanyag felületről van szó, így kicsit nehezebb a dolgunk.
Száradás után a tetejére dekupázsoltam a szalvétát, majd a fehér karimáját és a doboz alját befestettem piros akrill festékkel. Az alját csíkosra szerettem volna, ezért vettem vastag maszkoló szalagot (vagy hogyishívjákot) és csíkonként felragasztottam. Ahogy végeztem, kétszer átfestettem fehérre, majd lehúztam a szalagot és beleszerettem a csíkjaimba:)
A tetejével végül játszottam egy kicsit. Egy festőkéssel hópasztával körbekereteztem a mintát, kicsit bele-bele húzva, hogy ne legyen túl szabályos. Aztán ezüst csillámtollal adtam egy kis csillogást a baglyoknak, illetve gyöngypasztával átkentem a fehér részeket, hogy úgy tűnjön, igazi hó van a tetején, igazi csillogással. Végül ragasztópisztollyal felragasztottam a fa díszítő elemeket és a csipkét a szélére (ezt mondjuk technokollal) és kész is lettem vele! Ja, meg persze le kell lakkozni, hogy ne peregjen le a festék, de amúgy tényleg csak ennyi:)
A gyerekek csak ennyit mondtak: - Héj, a dobozom, mi lett vele?! Hú, de cuki!!!! :)

Elárulom, az év utolsó WorkShopján ilyesmit fogunk készíteni:)

Nutellás tábla - 10 perces ajándék

Történt nem is oly rég, hogy a kedves kolléga/barátnőm mondogatta, hogy szülinapja lesz pénteken, szülinapja lesz pénteken, de pénteken ha a facebook nem írta volna ki, akkor én rá nem jövök, hogy szülinapja lesz pénteken! Bár saját bevallása szerint azért neki is jól jött a face:)

Mivel őrült Nutella rajongó, de jelenleg nincs nutella evős státuszban, így nyomtattam ki neki a googlen talált képet, amin angolul szerepel, hogy keep calm and eat Nutella, vagyis kapcsolj ki és egyél Nutellát. persze mindezt úgy, hogy itt ült velem szembe:)

Elindultam, hogy gyorsan találjak neki egy keretet, de lássatok csodát, itt még azt sem lehet kapni elérhető közelségben, így kénytelen voltam improvizálni! Szerencsére a Papírboltban pont volt írható tábla (festeni már nem lett volna idő), így az lett az é keretem! kicsit nagyobb, kicsit nem is igazi keret, de legalább többfunkciós és így még jobb is!

Szóval: a keretet lefestettem fehérre, amíg száradt, ráragasztottam technokollal a képet, majd jött a csipke és a fagombok és már kész is lett! Kb. 10 perc és egy szuper kis ajándék lett belőle!!! Judit nagyon örült neki, az évezred ajándékának találta, de mint angoltanár, egyből észrevette azt a kis bibit, amit azóta már más is:) Igen, a HB után azt az N betűt, amit fogalmam sincs, hogy miért írtam oda, de Judit megmentett: Happy Birthday Nice Judit!!! 

Na, így kell kreatívnak lenni, kérem szépen! Hihi

ui.: boldog szülinapot kedves Judit, nevetess még sokáig!!!! :)

II. WorkShop kétszer

Túl vagyunk a második WorkShopon és most olyan jól sikerült megoldani, hogy kétszer is megtarthattuk a foglalkozást! Volt ugyanis, akinek csütörtök volt a jobb, volt akinek a péntek, így úgy döntöttem, hogy két nap is tartok, hogy senki ne legyen csalódott!

Most teás dobozokat készítettünk, barna/menta színben, repesztéssel, stencilezéssel és glitterpasztával.

Ez volt az eredeti, amitől a lányok persze el is térhettek, amit meg is tettek,  aztán meg nem győztünk okoskodni, hogy milegyék:)

 

Mindkettő nagyon jól sikerült, jó kis csoportokkal, nagyon jó hangulatban, szép alkotások között!

Ezeknek az összejöveteleknek az alkotáson túl az is a célja, hogy kikapcsolódjunk, kicsit kiengedjük a fáradt gőzt és azt hiszem, ez most is sikerült! Érdekes, hogy hiába készülök ezekre, vagyok ott órákig, mégsem purcanok ki a végére, ami nyilván azért van, mert itt lenne nagyon jó:) Mivel szeretnék ezzel a jövőben is foglalkozni, így most én is WorkShopokra járok, hogy fejlesszem magam, hogy minél többet tudjak átadni.

nyertem pl. egy lehetőséget az asztalom műhelyébe, már nagyon várom, de megyek egy barátnőmmel Egerbe is, amit szintén izgatottan várok!

Közben azért otthon is dolgozgatok, már neki estem a karácsonyi megrendeléseknek, de egyenlőre még bírom, nem rohantak le annyian, de azért az se lenne olyan nagy baj:)

Mutatom a képeket, aztán hamarosan készítek valamit lépésről-lépésre, hogy találjatok itt jó kis használható ötleteketis, ne csak képeket, meg semmitmondó szövegeket:)

Hogyan készült?

A teás dobozokat a www.kosarbolt.hu-ról rendeltem és az az igazság, hogy most a festékeket is, mert 70 Ft-tal volt olcsóbb csak 1 db. festék így, ami nekem nagyon megfelelt:)

A dobozok tetejét fehér alapozó festékkel lekentünk, az oldalát pedig sötétbarnára. Ahogy megszáradt festék, rákentük ecsettel az oldalára az egykomponensű repesztőlakkot, amit hajszárítóval megszárítottunk és erre kentünk a menta színt szigorúan csak egyik oldalról a másikra húzva az ecsetet. A repedések szinte azonnal kijöttek, csodás látvány volt! Aztán a tetejére dekupázsoltuk a minták, majd a széleit kezdtük el díszíteni! Én kontúrtollat használtam, azzal rajzoltam a mintákat. A hab a tortán a glitterpaszta volt, amivel nagyon szép kis stenciles mintákat kentünk fel, a lányok nagyon élvezték, én pedig nagyon izgultam, hogy vajon sikerül-e szépre:) de jelentem, sikerült, nagyon szép eredményeket produkáltak a lányok:)

Köszönöm Nektek ezt az élményt, nagyon jól éreztem magam és remélem, hogy még sokáig "bulizhatunk" így együtt!!!

2. WS

Hú, nagyon izgulok, ugyanis a második WS-re készülök!
Úgy indult, hogy az elsőn kérték a lányok, hogy legyen, mert ők jönnének és legyen teás doboz a téma. Elkészült a mintadarab, meghirdettem, majd napokig 1 fő volt az összes jelentkezők létszáma! Hú, jól meg is ijedtem, panaszkodtam is Gabi barátnőmnek, aztán valami történt, mert úgy alakult, hogy két csapat is összejött:) Szóval most csütörtökön és pénteken is lesz WS, amit nagyon várok, remélem ügyesek leszünk:)
Az egész egyébként szokás szerint storyhoz köthető, ugyanis: épp dolgozgatom, amikor szól a Nagy, hogy a Picike lila filctollal neki esett a frissen lakkozott asztallapnak... Meg se néztem, -maradj nyugodt! mondogattam és festegettem tovább. Erre a Nagy rákezd, hogy ő ide menne-meg oda, meg ide-meg oda, meg ide-meg oda, én meg még az elején lezártam a vitát egy kedves kis üvöltéssel. Na, ez sem használt, ugyanis folytatta a nyaggatásom. A következő pillanatban Picike magára rántja a kis szekrényt (szerencsére semmi baja nem lett), rejta a teli doboz lakkal, ami a földre érve szét folyt, rá a szép szőnyegre. A Lakk is kiborult, meg Anya is.... Nem írnám tovább, inkább csak képzeljétek el egy olaszos vérmérsékletű, erősen kimerült anya reakcióját... és azt szorozzátok meg kettővel! A legnagyobb bünti az volt, hogy nem volt esti mese, amit utána nagyon hiányoltak, de én meg az elpusztult agysejtjeimet hiányoltam, de nagyon...
Szóval, mint általában, pezseg nálunk az élet és azt hiszem ez egy darabig még így is lesz...
Na, majd jön a beszámoló, addig is, itt van, ami készül majd:)